Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély
éppen a migráció hatására, jelentős mértékű fiatalodás észlelhető: tagságunk 56 százaléka Itt 30 évesnél fiatalabb, amiben annak is része van, hogy a középiskolás korú diákság zöme tagja a CSEMADOK-nak. Hasonlóan magas részarányú: kereken negyven százalékos az ifjúság jelenléte a losonci, az érsekújvári és a dunaszerdahelyi járás CSEMADOK-szervezeteiben. És ha már a számoknál tartunk, gondolom, egy-két további adatot is megemlíthetek. A statisztika tanúsága szerint a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű lakosság 15 százaléka tagja szövet:égünknek, a 83 ezer főnyi taglétszám azonban meglehetősen aránytalanul oszlik meg a dél- és a kelet-szlovákiai járások között. Szlovákia fővárosában például csupán 7,3; a tőketerebesi járásban hasonlóképp csak 10,5 százalékos a szervezettség, ugyanakkor a Kassa-vidéki járásban 28,3; Kassán 27,5; a rozsnyói járásban pedig 20,8 százalékos. A Csallóközben szintén meglepően alacsony a taglétszámunk. így a dunaszerdahelyi járás magyar ajkú lakosainak csupán 14 százaléka tagja a CSEMADOK-nak, de a szomszádos komáromi járásban sem jobb a helyzet, hiszen az itt élő 79 ezer magyar nemzetiségű dolgozó közül 1984 januárjában mindössze 8245-en voltak szövetségünk tagjai. Ennél sokkal több tagot tudunk felmutatni az érsekújvári vagy a galántai járásban, pedig a mátyusföldi falvakban jóval kevesebb a magyar nemzetiségű állampolgárok száma. Mindebből nyilvánvaló, hogy a tagtoborzás dolgában temérdek tennivalónk van. A közeljövőben ennek érdekében, a telefonon történő ügyintézés vagy az íróasztal melletti túlzott adminisztrálás helyett, tudatosabban kell keresnünk az élő, a személyes kapcsolatok hatékony formáit mindazokkal, akik a rendezvényeinken való részvétel alapján ítélve őszintén érdeklődnek szövetségünk munkája iránt! — Véleményed szerint mivel magyarázható, hogy gyakorta úgy tűnik, mintha tanítóink közül sokan idegenkednének a CSEMADOK-tól? ... Hogy példamutatás helyett olykor bizony elzárkóznak a szövetség munkája elöl? — Ez így erősen sarkított megállapítás, és mint az ilyen kijelentések többsége, csak részigazságokat tartalmaz. Mert vegyük akár a szövetség központi bizottságának összetételét, amelynek nyolcvan tagja közül harmincegy pedagógus. De a kisszínpadok, a színjátszó csoportok, a tánc- és folklóregyüttesek, a művelődési klubok vezetőinek fele szintén pedagógus; na meg a helyi szervezetek vezetőségeiben is ott vannak a tanítók. Sajnos, való igaz, hogy nem mindig és nem mindenütt a kívánt létszámban; bár az is éppúgy igaz, hogy ez az elvárás egyfajta régies gondolkodásmódra valló összehasonlításból ered. Faluhelyen valamikor ugyanis egyedül a tanító volt a „lámpás”, manapság viszont legalább ilyen létszámban élnek s dolgoznak községeinkben közgazdászok, orvosok, mérnökök, mezőgazdászok, akiknek hozzáállása legalább any- nyira meghatározza helyi szervezeteink eredményességét, mint a tanítók igyekezete. — Ebben az esetben én mégis inkább a hagyományra szavaznék, nevezetesen arra hogý a jalvainkban zajló közművelődési munka egyik jő irányítója a tanítóság legyen ... — Nem is vitatom ennek az elvárásnak a jogosságát, jómagam is azt szeretném, ha egy-egy iskolában nem csupán egy-két pedagógus vállalná szívvel-lélekkel ezt a munkát, hanem az egész tantestület támogatná a CSEMADOK-ot. Persze, azért jobb mindig a realitások talaján maradni! Inkább „csak” azt kívánom hát, hogy minden tantestületben legyen legalább két-három aktív pedagógus, aki sokrétű egyéb feladata és kötelezettsége mellett is szívügyének tekinti a nyelvében magyar, tartalmában szocialista kultúra fejlesztését; mert úgy is zökkenőmentesen, jól fog menni az a munka, amelynek folytonosságát elképzelni sem tudjuk a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákkal való szoros összmunka nélkül. Régi tapasztalat: ahol kölcsönös az együttműködés a helyi szervezet és az iskola között, ott ez az aktivitásban is lecsapódik; ahol viczont valamilyen oknál fogva nincs ilyen összhang, ott helyi szervezetünk tevékenysége kevésbé eredményes ... — ... ami azután nemcsak a népművelési jeladatok teljesítésének ütemére, hanem az amatőr művészeti mozgalomra is közvetlen kihatással van! — Elterjedt nézet, miszerint tájainkon az utóbbi esztendőkben megtorpant az amatőr művészeti mozgalom. Ez így, sommásan fogalmazva nemigen felel meg a valóságnak, mert például a hazai magyar karéneklés évek óta tartja remek színvonalát. Ugyanakkor igaz, hogy az amatőr színjátszás hosszabb ideje vajúdik, részint szervezési problémákkal, részint nívó gondokkal küzd. Ennek egyik oka talán abban rejlik, hogy amatőr
