Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély

művelődésnek. A köznapi gyakorlat azt mutatja, hogy mindenhol van legalább néhány ember, egy kisebb-nagyobb csoport, amely a népművelés és az amatőr művészeti munka lehetőségeit feltárva hajlandó meghozni a „kezdőlökéshez” szük;éges áldozatot; hajlandó ügyködni, a többiek aktivitását serkenteni. A CSEMADOK több évtizednyi tevékenységének egyik legértékesebb tapasztalata, hogy a művészeti csoportokban, szakkörökben, együttesekben, művelődési klubokban, nyári ifjúsági táborokban tagnak, résztvevőnek lenni: ez a közösen, a másokkal, az azonos érdeklődésű és képességű emberekkel együtt végzett munka örömével szolgál.

— A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, annak központi művészeti és népművelési tanácsa, a különböző szakbizottságok, illetve a járási szákbizottságok hasonló szervei tehát szervezői feladatokat is végző módszertani központoknak tekinthetők?

— így is mondhatjuk, bár a módszertani irányítás elsősorban a kerületi és a járási népművelési központok feladata. A mi legfontosabb célunk, hogy sajátos eszközeinkkel járuljunk hozzá ember- és társadalomépítő terveink minél eredményesebb megvalósításához, s ennek megfelelően tegyük egyre hatékonyabbá és eszmeileg egyértelművé közművelődési munkánk valamennyi szakaszát. Ezt a célt szorgalmazva elsősorban a csoportok és szakkörök szervezése az elsődleges feladatunk, de anyagi lehetőségeinkhez mérten — a Népművelési Intézettel közösen — részt vállalunk a csoportvezetők oktatásában és továbbképzésében, elméleti és metodikai segítésében, a tanácsadás legmindennapibb problémáinak megoldásában is. Ennek érdekében különböző népművelői szemináriumokat, módszertani akciókat, kiállításokat és seregszemléket rendezünk.

— Mindebből mi a legnehezebb?

— Bármiféle nehézségi lista helyett, inkább fontossági sorrendet állítanék. Elsődleges szándékunk hát, hogy tovább javítsuk a világnézeti-politikai nevelést; gazdaságosság szempontjából viszont nagyobb hangsúlyt fektessünk az átgondoltabb tervezésre. A jövőben differenciáltabb továbbképzési rendszerre lenne szükség mind a művészeti, mind a népművelési szakkörök vezetői számára. A műkedvelő mozgalmat, a közelmúltban, szintén sokan eltemették már, holott egyik legjobb eszköze az aktivizálásnak. Érthető, ha pártját fogjuk. Az amatőr együtteseknek rendszeresen megteremtjük a fellépés lehetőségét, de a könnyűzene iránt érdeklődő fiataloknak is szerveztünk bemutatkozási fórumot. A műveltség terjesztésének viszonylag új, de máris jól bevált formája a művelődési klubok mozgalma. A játékos nyelvi vetélkedőkkel elsősorban a fiatalság érdeklődését szeretnénk felkelteni a nyelvművelés iránt, és jó visszhangjuk van a történelmi-honismereti vetélkedőknek is. A rendszeresített emléknapok közül kiemelkednek a Jókai Napok, a Szenei Molnár Albert Napok, a Czuczor Gergely Napok, a Kodály Napok, az Erdélyi János Napok, a Tompa Mihály Napok, a Kazinczy Nyelvművelő Napok, a Fábry Napok és újabban a Madách Napok. Ezeknek az emléknapoknak Komárom, Szene, Érsekújvár, Galánta, Nagykapos, Rimaszombat, Kassa és Nagykürtös a gazdája. Dunaszerdahelyen tartjuk a Dunamenti Tavaszt, amely az általános iskolás szavalok, prózamondók, színjátszók, kisszínpadi tagok és bábosok seregszemléje. A CSEMADOK-nak közismert rendezvényei fűződnek továbbá Gombaszöghöz és Zselizhez, ahol a csehszlovákiai magyarok országos kulturális ünnepélyét, illetve az országos folklórfesztivált tartjuk. Valamennyi rendezvényünk átfogó célja, hogy az anyanyelvi közműveltség növelésében minél eredményesebben oldjuk meg a ránk háruló gyakorlati feladatokat.

— Műveltség, minőség, tekintély — címszavakban nagyjából talán így foglalhatók össze a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének sokrétű törekvései. Személyes tapasztalataid alapján miként lehet jól és rugalmasan irányítani a jelenleg már több mint 80 ezer taglétszámú, helyi szervezeteinek számát tekintve pedig a félezret meghaladó CSEMADOK-ban a tartalmas és értékeiben is látványos közművelődési munkát?

— A válasz látszólag egyszerűnek tűnhet: pusztán a lehetőségek meg a helyi realitások figyelembevételével. Mindenütt józanul fel kell mérni, hogy milyen tevékenységet lehet megszervezni, hol minek a befogadására van esély. Természetesen, mindezt csak az adott helyen tudhatják a legjobban, ezért például a kürtösi hagyományőrzők feladatairól a nagykürtösieknek, a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub tevékenységéről a Zo-