Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély

vezeteinkben főleg előadások, vitaestek, vagy ünnepi műsorok formájában emlékeznek meg a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom legjelentősebb eseményeiről, személyiségeiről. Ugyanígy megbecsüléssel idézzük fel a kosúti sortűz, vagy a tízezreket mozgósító vágtornőci békemanifesztáciő eseményeit; továbbá Schönherz Zoltán, Steiner Gábor, Major István, Kosík István, Lőrincz Gyula, Fábry József, Adler Károly és más. kiemelkedő egyéniségek életútját. Megfelelő keretek között méltatjuk a csehszlovák munkásság 1948-as februári győzelmének jelentőségét is, hiszen ez a történelmi fordulat egyenjogúsította a hazánkban élő nemzeteket és nemzetiségeket, egyazon feltételeket biztosítva számukra mind a politikai és gazdasági, mind a kulturális fejlődéshez. A CSEMADOK részére így a haladó szellemű múlt az örökséget, a jelen pedig a kölcsönhatás és a kölcsönös közeledés lehetőségét jelenti.

— Felosztható a CSEMADOK eddigi története bizonyos időrendi szakaszokra is?

— Nézetem szerint igen. Szövetségünk harmincöt esztendős múltja lényegében három különböző időszakra bonható. A kezdet kezdetén főképp a szándék helyességéről és a törekvések becsületességéről kellett meggyőzni az embereket. Ez az első szakasz tehát az igény felkeltésének, a második az igény kielégítésének, a harmadik viszont az igény átalakításának az időszaka. Az első években a CSEMADOK — érthetően — arra törekedett, hogy erőt és önbizalmat öntsön a tömegekbe, felkeltse a művelődés iránti hajlandóságot. A második időszakban a tömegek igényét tömeges akciókkal elégítette ki. A jelenlegi, harmadik időszakban szövetségünk már nem elégszik meg pusztán a mennyiséggel, hanem minőségileg is javítani kívánja munkáját. Ez az időszakos felosztás egyébként számokban is kifejezhető. A CSEMADOK létrejöttének esztendejében 3800 tagot tömörítve, 53 helyi szervezet alakult; a következő évben már 16 ezernyi a taglétszám, a helyi szervezetek száma pedig 274. Ez volt a szövetség tevékenységének első szakasza. A második időszak elején, 1960-ban, 519 városi és falusi szervezetünk volt 36 492 taggal, a rákövetkező évtized küszöbén 537 helyi szervezetünk viszont már 60 833 tagot egyesített soraiban. A hetvenes és a nyolcvanas évek mezsgyéjén érkeztünk el a minőségi munka igényének indokolt szorgalmazásához. Ekkor, 1980-ban, a helyi szervezetek száma 512-re csökkent, de a taglétszám 72 ezerre emelkedett. Jelenleg 518 helyi szervezetünk van több mint 83 ezer taggal.

— Mi látszik kedvezőbbnek: ha adminisztratíve kevesebb helyi szervezetben tömörül a CSEMADOK folyamatosan növekvő taglétszáma; vagy ha ennek fordítottja áll elő, vagyis oly módon gyarapszik a szövetség tömegbázisa, hogy a Csallóköztől a Bodrogközig több kisebb, látszólag gyöngébb és összpontosítottabb irányítást igénylő CSEMADOK-közösség alakul?

— Általában az a tapasztalatunk, hogy a nagyobb, tekintélyesebb taglétszámmal bíró helyi szervezetek működnek jobban; ám ugyanakkor az is igaz, hogy a jól dolgozó szervezetekben többnyire a tagtoborzás sem jelent különösebb gondot. Ebből nyilvánvalóan adódik, hogy egy harmadik lehetőség tűnik a legelőnyösebbnek: olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a helyi szervezetek és a tagság létszáma egyenes arányban, a minőségi munka igényével együttesen gyarapszik. Ehhez az szükséges, hogy a CSEMADOK sokrétű s valóban értékes közösségi munkát végezzen, ami minden különösebb hírverés nélkül, „pusztán” a tartalmával és rangjával is képes vonzani az érdeklődőket. Ezt a szándékot tükrözik a szövetség XIII. országos közgyűlésének határozatai is, ahol legfőbb céljaink egyikének a 90 ezres taglétszám elérését tűztük ki.

— Van valamilyen észrevételed, tanácsod arra vonatkozóan, hogy egy-egy helyi szervezet miként válhat aktívvá?

— Tanácsom, a szó egyedi értelmében, nincs. Viszont akár íratlan szabályként is. leszögezhető, hogy csupán az a helyi szervezet képes ténylegesen is betölteni szerepét, amelyik tervszerűen s konkrét célokat követve dolgozik. Örömmel nyugtázható,, hogy szervezeteink zömében nem elégszenek meg a hébe-hóba rendezett taggyűlésekkel, hanem a szervezeti élet szabályait is betartva, egyben aktivizáló közművelődési tevékenységet végeznek: színjátszó csoportot, énekkart, hagyományőrző folklórcsoportot, kisszínpadot, táncegyüttest, képzőművészeti szakkört, művelődési klubot működtetnek. A még elmélyültebb, az érdeklődők még nagyobb körét mozgósító munka és a jelenleginél felfigyeltetöbb eredmények érdekében azonban fontos megjegyezni, hogy mindenütt meg kell találni azokat a kultúrához értő, jó kapcsolatokat kereső,