Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély

a művelődésügy általános teendőit s nemzetiségi sajátosságait önként vállaló embereket, akik tudnak é3 akarnak dolgozni, hiszen csak ilyenekre érdemes bízni a helyi szervezet, vagy az annak keretében működő szakcsoportok vezetését. A szlovákiai magyarság hazafias szellemű, szocialista nevelése és az anyanyelv őrzése érdekében kötelességünk szorosan együttműködni a hazai magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusaival, de magával a diáksággal is. A tanítók elsősorban népművelő előadásokkal gazdagíthatják szövetségünk munkáját; az ifjúság körében pedig azt szorgalmazzuk, hogy a magyar nemzetiségű diákok az eddiginél nagyobb arányban jelentkezzenek egyetemre, főiskolára. Ez egyébként nemcsak a CSEMADOK óhaja, hanem egész társadalmunk elvárása, mert a nemzetiségi lakosság körében is csak a korszerűen képzett és megfelelő műveltséggel bíró szakemberek munkálkodása segítheti magasabb szintre a kulturális tevékenységet, a gazdasági eredményességet, a közvélemény szellemi gyarapodását. A CSKP legutóbbi kongresszusa határozatainak megvalósításához, a jelen, illetve a következő tervciklusok közgazdasági feladatainak teljesítéséhez mind a fővárosban, mind a Mátyusföldön, a Medvesalján, vagy akár az iparosodó Gömörben is szükség van a szülőföld talajában gyökerező, ugyanakkor azonban a világra és a műszaki-társadalmi haladásra nyitott szemű, azzal kommunikálni tudó értelmiségi rétegre, amely képzettsége és szakmai tapasztalatai alapján felelősségteljesen tud dönteni, s a termelésben egészséges kockázatot vállalni. E szemlélet gyakorlati előfeltételeit megteremteni szintén a közművelődés egyik lényeges teendője.

— Már-már szállóigeként említed a munka minőségi fokozásának jogos igényét, a közművelődés rugalmas és új formáinak fontosságát. Sokan vannak azonban, közöttük szakemberek is, akik épp ellenkezőleg, a televízió óriási népszerűségére hivatkozva az önkéntességre épülő művelődési munka válságáról beszélnek...

— Ezt a „válságot” nem tartom igazán komolynak. A televízió népszerűsége miatt féltették már a színházat meg a mozit is, a valóságban azonban a közönség nem tűnt el; legföljebb csak csökkent, avagy specifikusabbá vált az érdeklődése. Lényegesen égetőbb gondként tűnik föl, hogy sokak értékrendszerében még mindig rossz helyen áll a műveltség. Helyesebben: az ő szemükben nagyobb az új, anyagi helyzetet kifejező státusszimbólumok presztízsértéke, mint a műveltségé. Ezért a művelődési házaknak és a velük szorosan együttműködő CSEMADOK-szervezeteknek nagy szerep jut a műveltség fehér foltjainak eltüntetésében. Törekednünk kell arra, hogy megismertessük az emberekkel a műveltség előnyeit, vonzóvá tegyük számukra mindazt, ami tartalmasabbá teheti az életüket és fölébresszük bennük a korszerű műveltség alapjai iránti igényt. Szlovákia fővárosában például több tízezer csallóközi, mátyusföldi, Zobor-alji, vagy még távolabbról származó magyar ajkú fizikai munkás dolgozik. Rengetegen élnek közülük munkásszállókon, de legalább ugyanennyien ingáztak. A munkás:zállókon lakók többsége az esti órákban általában magányos. A CSEMADOK városi szervezetében jó lenne hát otthonos környezetet, szórakozást, művelődést, kikapcsolódást, értelmes pihenést, „házhoz szállított” műsorokat teremteni számukra. Természetes, hogy az ingázók odahaza, a szülőfalujukban igénylik mindezt. Szövetségünk, valamint a hivatásos népművelési dolgozók egyik leglényegsebb feladata tehát nyilvánvaló: a tartalmas közösségi élet részesévé kell tenni, akit csak lehet. Hogy az emberek ne csak az anyagi javak korlátlan hajszolásában lássák az élet értelmét, ne csak az „akácos- utak” italboltjaiban lássák az olvasást, a művészetek iránti érdeklődést, a szakköri tevékenységet, az önművelést és nem utolsósorban az anyaynelv ápolását belülről fakadó, természetei szükségletnek érezzék. Ebben a tekintetben a CSEMADOK-nak is a legjobb értelemben vett szolgáltatást kell nyújtania tagságának és az érdeklődők sokkal szélesebb körének is. Persze, nehezíti mind a hivatásos, mind az önkéntes népművelők dolgát, hogy a kultúrát, a folyamatos művelődést nem egyformán igénylik az emberek, mert a jövedelmi javak előnyeivel szemben sokan kevésbé tudatosítják a több ismeret és a több tudás megszerzésének egyéni s társadalmi hasznát.

— Eszerint a társadalmi fejlődés közművelődési és műveltségi ellentmondásainak fciegyenlítéséből szintén részt kellene vállalnia a CSEMADOK-nak?

— Nemhogy kellene, hanem szükségszerűen kell is! Az aktivitás, az ismeretek megszerzésének igénye, az emberek alkotó készségének erősítése, az amatőr művészeti mozgalom további kibontakozásának támogatása — a CSKP és az SZLKP művelődés- politikai törekvé3eivel összhangban — egyszerre előfeltétele, célja és módszere a köz