Irodalmi Szemle, 1983
1983/10 - B. Kovács István: Középkori balladai motívumok egy hanvai népmondában
B. Kovács István KÖZÉPKORI BALLADAI MOTÍVUMOK EGY HANVAI NÉPMONDÄBAN Múlt századi jeles költőnk, Tompa Mihály ismert volt a néphagyományok iránti érdeklődéséről. Már sárospataki diákkorában megkezdte a nép ajkán élő mondák gyűjtését. A költőileg feldolgozott mondákat a Népregék és Népmondák c. kötetben adta közre (Pest, 1846). Tompa a szabadságharc leverését követően 1851-től egészen 1868-ban bekövetkezett haláláig a Gömör megyei Hanván lelkészkedett. Itteni működése alatt ismerte meg azt a helyi mondát, amely első ízben 1858-ban jelent meg nyomtatásban.1 A történet érdekes adalékot nyújt középkori balladáink ismeretéhez és mindmáig elkerülte a kutatás figyelmét. Basa kútja A török úr fenn Egerben. — Sok deli lány van Gömörben, S halmok alatt forr sok kútfő, Az hevítő, ez meghűtő. Egri törökség vezére Szomjas a hegyköz vizére; Hejha, de jobban lányára! A kinek édes szép szája. Bírja is, a mit megkívánt, Van ki vizet hoz s rabol lányt, Népe, hatalma, tengernyi... Egri basának jó lenni! Egyszer ezenben forgódik, S két Aga jő a Sajóig, Hamvai erdőben vár, lappang, Merre utalná jel, vagy hang? Tetszik a hajnal, harmat hull, Hallgatag erdő megzajdúl, Forr, bugyog a víz gyorsabban, A deli bimbó megcsattan.
