Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Rácz Olivér 65 éves
Rácz Olivér 65 éves Rácz Olivér 65 éves. S mi most — eddigi életművét mérlegre téve — örömmel állapíthatjuk meg, amit a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőiről szólva nagyon kevesekről mondhatunk, hogy a Rácz által befutott művészi pálya mindmáig töretlen és felfelé ívelő. E felfelé ívelés, e töretlenség okait, gyökereit keresvén pedig minden bizonnyal eljutunk első verskötetének, a Kassai daloknak a prológusához, amelyben Rácz — egyelőre még csak a költészetről beszélve — erkölcsi-politi- kai irányt szabott és művészi programot, ars poeticát fogalmazott magának: Hiszek a versben. Hiszem, hogy kell a vers, hogy gyors jelent jövővel egybefonjon, és hogyha kell, vádat s mementót kongjon: emlékezz, ne felejts! Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy Rácz Olivér ehhez az ars poeticához prózát írva is mindig hű maradt, pályája töretlenségének gyökere tehát mindenekelőtt e következetes hűségből táplálkozik. Vádat, mementót kongó szavai regényeiben, remekbe szabott novelláiban is az emberségbe és az emberiességbe, a humánum győzelmébe vetett hitet hirdetik: az emlékezésből, a semmit- sem-felejtésből fakadó elkötelezettséget, hűséget, vállalást. Amit Fábry Zoltán oly felejthetetlenül fogalmazott meg Rácz Megtudtam, hogy élsz című regényéről szólva: „A regény csillagragyogása, lelke a lírai realizmus. A lírai realizmus szívig ható vállalás, lélegzet-fojtogató mellre ölelés. Szolidaritás. Hűség. A jónak, az igaznak, a szépnek a kicsengése. Minden, ami emberségi károsodás és erkölcsi ficam nélkül vállalható. Az a líraiasság, amely a költészetet a legmagasabbrendű realitássá avatja: kinyilatkoztatássá ... Rácz regénye az eszmélés és eszméltetés könyve . ..” Annak ellenére, hogy aránylag későn — már a negyedik X felé közelegve — lépett az irodalomba, Rácz Olivér — a drámán kívül, amellyel nem próbálkozott — minden szépirodalmi műfajjal megbirkózott, s minden műfajban jelentőset alkotott: Kassai dalok címmel kiadott verseinek sikeréről a korabeli elismerő kritikákon kívül a kötet második kiadásban való megjelentetése is beszél, ifjúságre- gény-irodalmunkban egyedülálló „Puf- fancs”-a, amely — Eábry szavaival élve — „parancsolóan jelöli ki a követendő utat”, napjainkig sem veszített a gyermekolvasók rokonszenvéből, az Alom Tivadar hadparancsa című kötetében közzétett novellatermést pedig egyértelműen irodalmunk egyik legkiemelkedőbb teljesítményeként értékelte a kritika: „Csehszlovákiai magyar írótól, valljuk be, ritkán olvashatunk olyan makulátlan novellákat, amilyenek Rácz Olivér történetei kedves hőséről, Alom Tivadarról” — állapította meg róla Koncsol László. Az írónak ugyanakkor ahhoz is maradt energiája, hogy tevékenyen részt vegyen a közéletben, hogy ne csak vállalja, hanem alakítsa is népének sorsát. Az írószövetség magyar szekciójának és a CSEMADOK Központi Bizottságának ma is egyik vezető funkcionáriusa. A közelmúltban megjelent legújabb Rácz- regény, A Rogozsán kocsma arról tanúskodik, hogy az író továbbra is ragaszkodik korábbi művészi eszményeihez, az irodalom feladatáról és az író dolgáról alkotott elképzeléséhez, a kezdet kezdetén megfogalmazott mélységesen emberi ars poeticához. Hatvanötödik születésnapján mi mást is kívánhatnánk hát neki, mint hogy a jövőben is őrizze meg szép hitét, emberségét, hűségét, következetességét, határozott erkölcsi és politikai magatartását — irodalmunk érdekében, olvasóink örömére. Varga Erzsébet
