Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - ÉLŐ MÚLT - Virágh Józsefné: A komáromi színjátszás története 1792—1918

gyárrá ültetni. A Magyar nyelv fel-emelésének s virágoztatásának kell most minden Magyarnak fő tzéljának lenni... a mi nyelvünk légyen a maga Hazájában az első, s a mi Literatúránkat ne tsak meg-esmérjék, hanem betsüljék is az idegen Nemzetek ...” Péczeli 20 császári aranyat tűzött ki jutalmul annak az írónak, aki magyar nyelven egy olyan „szomorú-játékot fog készíteni, mellyben a Szomorú-Játéknak minden régúláji feltaláltassanak, s a mely olly velős és hathatós ékesen szóllással legyen ki-dolgozva, hogy az idegen nyelvekre lejendő fordításában semmi szépségét el ne veszítse...” (Mindenes Gyűjtemény II. Negyed, Rév-Komáromban, 1789.)

Midőn Péczeli buzdító felhívása bejárta az országot, az országgyűlés is tanácskozott •a magyar színjátszás megalapozásáról. Végül is Kelemen Lászlónak sikerült — Rádai Pál és Kazinczy Ferenc segítségével — maga köré gyűjtenie a színészetért lelkesedő fiatalokat. Az első budai magyar előadásra 1790. október 25-én került sor: Simái Kristóf Igaz-Házi, egy kegyes jó Atya c. ötfelvonásos — németből fordított — vígjátékát adták elő, amelyet három nappal később a pesti színpadon is sikerült bemutatniuk.

A pesti színtársulat tagjai közül Benke József volt az, aki minden erejét a csoport művészi teljesítményének javítására összpontosította. Az ő fejében született meg a gondolat, hogy a magyar színjátszást Nyugat-Magyarország felé is kiterjesszék, mivel akkoriban ezen a területen csak német színtársulatok működtek. Benke és Kemény János <egy kis színtársulatot szervezett és indított útnak — Komárom felé.

Komáromban, az akkori szabad királyi városban nemcsak a kereskedelem virágzott, hanem a szellemi élet is. Irodalmi kör működött, hírlapot adtak ki, s a nyomda sem pihent. A város nyilván egy hazai színtársulatot is szívesen támogatott volna. A művelt városi polgárok, akik németül is jól beszéltek, hűségesen látogatták a német színielőadásokat.

A múlt század elején a magyar színészeket nem a város, hanem a megye pártfogolta. Komárom vármegyében is született felhívás a komáromi magyar színészet támogatására és állandósítására. Az első színpadot a város közepén, a Zichy-féle kúria piacon álló épületének első emeleti nagytermében állították fel.

Benke és Kemény János, mielőtt társulatukkal Komáromban megtelepedtek volna, egy felhívást („Jelentés”) tettek közzé: „Hazafiui buzgóságunk által lelkesíttetve, Nemzeti nyelvünk s pallérozódásunk további gyarapítását, legszentebb kötelességünknek esmer- vén, annak a Játszó-Társaságnak edgy Részét, melly eddig a Hazánk külömböeő részeiben nagy megelégedéssel ki mutatta magát ezen nemes Városba általplántálni kívántuk. Mind azért, hogy az illyen Hazai Mutatványokban azok is gyönyörködhessenek, kiknek eddig módjok vagy alkalmatosságok az illyen szerű mulattságokba nem igen vót, de azokat látni és hallani örömmel kívánták; és kiványák . .. Egyéb aránt minden igyekezetünket arra törekedünk fordítani, hogy minden Nemű és Rendű nagyérdemű Hallgatóinknak kívánt meg-elégedésekre szolgálhassunk.” (Komáromi Lapok, 1881. aug. 6., II. évf., 32. sz., 2—3. old. In: Szinnyei József: A komáromi magyar színészet története III.)

A komáromi Magyar Játszó Társaság 1811. május 8-án kezdte meg működését: a német romantika egyik képviselője, Kotzebue művét mutatta be. Kotzebue színművei akkoriban közkedveltek voltak a magyar közönség körében. A darabot valószínűleg Benke fordította magyarra, aki rendezői, igazgatói teendői mellett műfordítással is foglalkozott. A társulat igazgatója, Benke József egyébként székely származású volt. Déryné úgy ír róla Naplójában, mint igen értelmes, tanult színészről. Ha a szükség úgy kívánta, fordított, rendezett, sőt a pénztárnál is ült és színdarabokat is írt (Addig viszik a korsót a vízre még eltörik, vígjáték 3 felvonásban; Okos és vízeszű, vígjáték 5 felvonásban; Salamon fiatalsága, vígjáték 3 felvonásban stb.). Ű szerkesztette 1810-ben Pesten a Magyar Játék—Színi Almanachot, amelyben feldolgozta a Nemzeti Játzú Társaság történetét 1806-tól 1810-ig. Benke 1815-ben vált meg Komáromtól, amikor a Miskolcra induló pesti társasághoz csatlakozott. Első — Rácz Zsuzsanna színésznővel kötött — házasságából született Jókai Mór első felesége, Laborfalvi Róza.

A komáromi első magyar színtársulat további sorsáról Balog István színész naplójából értesülhetünk: eszerint a társaság 1812-ben Győrbe ment, majd — miután néhány tagja visszatért Pestre — felszívódott a vidéki társulatokban. Balog István a debreceni színtársulat igazgatását vállalta magára. Csoportjával bejárta a felső megyéket, s mindenütt nagy sikert aratott. Komáromba 1816 körül jutottak el. A komáromi közönség