Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - ÉLŐ MÚLT - Virágh Józsefné: A komáromi színjátszás története 1792—1918

hamar megkedvelte Balog csoportját, a megye ezért úgy döntött, hogy színházat és lakást épít a színészek számára. A szép terv azonban csak terv maradt, a társulat ugyanis szétesett. Komáromba csak három évvel később, 1819 októberében került újabb magyar színtársulat. A Kecskemétről érkezett gárda vezetője a tehetséges, ügybuzgó Kilényi Dávid volt. Az „Alföldi nemzeti játszó-társaság” tagjai a következők voltak: Láng Adám („muzsika igazg.”), Szentpéteri Zsigmond „felvigyázó”, Pály Elek, Farkas József „komikus és táncmester”, Nagy Károly, ifj. Láng Lajos, Bartza Károly, Sikoja Sándor, Abdái Sándor, Mészáros János, Vajnáné Etsedi Joséfa, Tellerné Ludvig Borbála, özv. Nagyné, Anna L. A. szül. Csepreghi, Fekete Lőrinc súgó, Lázár János „theátrom mester”, Zolnai András „cédula hordozó” és Kramarits János szabó. 1820 elején a csoporthoz csatlakozott még a miskolci társulat három tagja: Vásárhelyi, Győrfi és a kor legnagyobb színésznője, Déryné, aki egy telet töltött Komáromban.

Kilényi társulata 1819. október 21-én mutatkozott be Komáromban, Szentjóbi Szabó László Mátyás király választása című háromfelvonásos színművével. Az 1819. évi színielőadásokról csupán egy feljegyzés maradt ránk, Jókai Mór édesapjának tollából: „E folyó 1819-ik Esztendei Őszi napokba érkezett ide Komárom Városába, egy Nemzeti Szín-játszó Társaság, Kilényi Dávid Ur igazgatása alatt; a melly Társaság, jeles maga kimutatása által annyira meg nyerte a Publikum kedvét, hogy annak jobban lehető fenn tartására. .. nem csak a Tettes Vármegye minden nagyobb és kisebb rendű Tisztviselő Urai, hanem még több Német Polgár Urak is, hónaponként alkalmas Summát raktak és raknak össze: A német Polgár Urak közt, méltónak tartom meg-emliteni Poszman József réfes matériával kereskedő Kalmár Urat, a ki mind maga, mint Felesége egy Magyar-Játékból sem maradnak ki, a Németbe pedig, mióta a Magyarok itt vagynak soha sem mennek...” (Tudományos Gyűjtemény 1819. XII. kötet, 122. 1. ásvay Jókay JózsefJ

A csoport komáromi tevékenységét a társulat súgója, Fekete Lőrinc egy kis füzetben összegezte, amelyet özv. Weinmüllerné nyomdájában nyomatott ki Magyar Theátromi Zseb könyvecske címmel.

1820 tavaszán Kilényi társulata megvált Komáromtól, de az itt töltött napok emlékére — és hálából a komáromiak pártfogásáért — felvette a „Komáromi Magyar Szin Játszó Társaság” nevet, s még ez év szeptemberében vissza is tért a városba (ekkor már hiányzott a csoportból Etsedi Josefa, Dellné és Farkas József, akikért Kilényi a Székesfehérvárról jött szép Baloghnéval próbálta kárpótolni a közönséget). Évadjukat október elsején kezdték az Itthon vagyunk már című Jünger-darab előadásával. Néhány nappal később Déryné kivált a társulatból, s novemberben a csoport ismét elhagyta Komáromot.

1821. június 17-től 20-ig a székesfehérvári társulat vendégszerepeit Komáromban. Előadásaikról sem feljegyzés, sem színlap .nem maradt ránk. A gárda tagjai közül főként Kántorné tűnt ki, akiről még a német színikritika is elismerően nyilatkozott.

Az elsőrendű színtársulatokon kívül természetesen gyöngébb vándorszínész-csapatok is megfordultak Komáromban, ezeket azonban tovább űzte a színvonalas előadásokhoz szokott, igényes közönség közönye. 1821-ben érkezett a városba Ujfalusy Sándor zalaegerszegi társulata, amely hamarosan megbukott, s Ujfalusy — feleségével, Sáska Birivel együtt — a Nyitrán működő Kilényihez szerződött.

Pergő Celesztin társulata 1625 októberében érkezett, s három hétig maradt Komáromban. A Horváth József igazgató és Komlóssy Ferenc művészeti vezető irányította székesfehérvári társulat 1827-ben vendégszerepeit a városban, ahol hamarosan megbukott, sőt az igazgató vagyona is ráment erre a szereplésre. 1828 novemberében újabb magyar színtársulat próbált szerencsét Komárom falai között. Fülöp János társasága a Rozália téri (ma Május 1. tér) mázsaházban ütött tanyát. E társulat tagjairól meg kell jegyeznünk, hogy inkább a balszerencse, mint a színészhajlam űzte őket erre a pályára, s nem is tartózkodtak huzamosabb ideig egy helyen, így Komáromban sem. A következő év nyarán, 1829-ben jelent meg a városban Komlóssy Ferenc Dániel „Dunántúli Színjátszó Társaság”-a, amely a szigeti nagy fa árnyékában felállított arénában tartotta előadásait. A 22 tagú társulat, ha nem is volt a legkitűnőbb az országban, az akkori vidéki igényeknek tökéletesen megfelelt. Komlóssy Ferenc a legtekintélyesebb magyar színigazgatók közé tartozott: nemcsak ügyesen válogatta össze társulatának tagjait, hanem évekig össze is tudta tartani őket. Igyekezett kedvében