Irodalmi Szemle, 1983

1983/9 - Turczel Lajos: Babits Mihály szlovákiai kapcsolatai

Mélyen tisztelt uram!

A csehszlovákiai haladó szellemű magyar főiskolás diákság Pozsonyi Sarló csoportja nevében írom e sorokat. Ez a csoport legutóbbi munkája folyamán progresszív gondolkodású, előkelő cseh körökkel talált kapcsolatot, azzal, mely meg akarja alakítani az „Oroszország cseh barátai”-nak mintájára a magyar kultúra barátainak a körét. Főleg szociológiai beállítottságú folyóiratuk: a „Var” most hozza egyik fiatal esztétikusunknak Adyról írt tanulmányát. Most arra kérnek bennünket, hogy azokban az irodalmi folyóiratokban, melyekkel összeköttetést tartanak (Tvorba, Naša Doba) helyezzünk el budapesti szakemberektől a magyar literaturáról szóló cikkeket, tanulmányokat. Ezért a Pozsonyi Sarló nevében most arra kérem mélyen tisztelt uramat, hogy szíveskedjék rendelkezésünkre bocsátani, illetve a fordítás jogát megadni annak idején a Nouvelle revue frangaise-ban megjelent és a Nyugatban is leközölt összefoglaló tanulmányának, mely a külföld számára megírt története^ a magyar irodalomnak.

Mi gondoskodnánk arról, hogy hivatott, mindkét nyelvet tökéletesen bíró és irodalmi tájékozottságú szakember végezze a magyarról csehre való fordítást. Azt hiszem, nem kell itt kihangsúlyoznom, hogy a mi szempontunkból és a cseh—magyar kultúrközeledés szempontjából is milyen nagy jelentőségű volna a tanulmány leközlése. Azok a cseh intellectuellek, akikkel érintkezünk, nagy becsülői az egyetemes magyar kultúrának, különösképp az új magyar irodalomnak, bár a nyelvi gátlás miatt csak részlegesen vagy hiányosan ismerik azt, úgyhogy eljön nemsokára az az idő, amikor ők ugyanúgy fogják szeretni és ismerni az új magyar kultúra nagyjait, mint mi Jaroslav Hašeket, a Capek-testvéreket vagy Jifí Wolkert.

Az itteni hivatalos magyar körök merev elzárkózottsága és tisztán politikai attitűdje miatt érthető, hogy mi csehszlovákiai magyar fiatalság tesszük magunkévá ezt az ügyet.

Kérésemet megismételve és becses válaszát várva vagyok mélyen tisztelt uramnak

híve és tisztelője: Peéry Rezső

Pozsony, 1919. január 23.

(Címem: Peéry Rezső Bratislava Bódé F. ucca 17.).

(Babits reagálása ebben az esetben sem ismert. Amit tudunk: szóbanforgó magyar irodalmi összefoglalója cseh fordításban nem jelent meg.)

1932 októberében aztán Babits mégiscsak eljött hozzánk. A pozsonyi Uránia tudományos és ismeretterjesztő társaság hívta meg előadásra, amit az Országos Hivatal a rendőrigazgatóság javaslatára engedélyezett. A rendőrigazgatóságon azt írták Babitsról, hogy „nem ír irredenta tendenciával és Csehszlovákiában több művének (Dante-fordítás, Oidipus király, Pávatollak, Tímár Virgil fia) behozatalát és terjesztését engedélyezték.” A Szellemi kulturánk válsága c. előadásról — mely okt. 12-én hangzott el — a sajtó már előzetesen hírt adott, s aztán néhány rövid ismertetés jelent meg róla. Az utóbbiak alapján úgy tűnik, hogy az előadás egy korábbi ľart pour U’art felfogású Babits- tanulmánynak, a Julién Benda hasonló c. könyvére reagáló Az írástudók árulásának variánsa volt.

A ľart pour ľart jelleget a konzervatív beszámolók még túl is hangsúlyozták. A Híradóban például a fellengzős stílusú Szeredai Gruber Károly ezt írta: „Az előadás mélyen szántó, tényeket gyújtó, sőt ennél is több: egy leszűrődött szellemiség, egy tiszta magaslatokra emelkedett, hittel-teli irópróféta vallomásszerűen csengő megnyilatkozása. Ez a megnyilatkozás szigorúan ítélkező, keserű és sújtó volt. Határozott pálcatörés, ■bátor és lángolószavú leszámolás mai szellemi kultúránkkal... — Az áruló írástudók korszaka a mai — mondotta Babits Mihály — A mai írók nem vezérei többé a csetlő- botló, sötétben botorkáló emberiségnek, hanem érzéki ösztöneinek kiszolgálói... Nem az eszme, nem a szépség az uralkodó jelszó többé, hanem a tett, a vitalitás, a haszon. Afféle modern Anteuszok ők, akik a földből szívják minden erejüket, de Anteusz nem maradt a földön fekve, hanem mindig újra magasba emelkedett.. . Keserű, általánosságban talán túl szigorú és túl messzemenő, de alapjában fájósán igaz megállapítások ezek. A csillagmutató írók, az Eszme rajongó harcosai, a szépség fehér papjai ma kevesen vannak és hallgatnak...” (Híradó, 1938. X. 14.). Az Oj Élet cikkírója is hasonló szellemben írt és elfogultan gúnyos megjegyzéseket tett a polgári baloldali- szabadkőműves Urániára és közönségére: „Az előadást rendező Uránia tudományos