Irodalmi Szemle, 1983
1983/9 - Turczel Lajos: Babits Mihály szlovákiai kapcsolatai
(Keresztiil-kasul az életemen), amelyben szinte refrénként ismétlődik a költészet társadalmi kötődésének tagadása. Furcsa, érthetetlen ellentmondás ez. De a lényeg persze az, amire Bálint György annak idején hangsúlyozottan rámutatott: Babits a legvészesebb Időkben: a két világháború, az ellenforradalom és a fasizmus idején sorra írta a tiltakozó, veszélyre és felelősségre döbbentő nagy verseket, esszéket — s ezek révén igen jelentős helye van a társadalmilag elkötelezett magyar költészetben is. II. Babits íróként csak egyszer járt nálunk, 1932-ben Pozsonyban. Korábban a sarlósok szerették volna megnyerni egy olyan körútra, amilyent 1927-ben Móricz tett Szlovákiában. A budapesti Országos Széchenyi Könyvtár levéltárában megtalálható az a levél, melyet Balogh Edgár írt Babitsnak. A minden oldalán sűrűn teleírt kéziratos levél így hangzik: Pozsony, 1928. XII. 24. Mélyen Tisztelt Uram! A csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók „Pozsonyi Sarló” szervezete, valamint prágai Szent György Köre nevében arra kérem, szíveskedjék Szlovenszkón 1929 első felében, esetleg már február-március havában előadásokat tartani a diákság rendezésében. Szó volna Érsekújvár, Komárom, Pozsony, Losonc, Rimaszombat és Kassa városokról, ahol úgy a magyar, mint a zsidó művelt közönség osztatlan érdeklődésére számíthatunk. Első vendégünk Móricz Zsigmond volt, 1927 tavaszán. Azóta Kosztolányi Dezső turnéjára került volna a sor, de a minisztérium a turnét letiltotta. Nagyon hálásak volnánk, de nemcsak mi, hanem egész Szlovenszkó magyarsága is, ha a jövő esztendőben Mélyen tisztelt uram nézne el hozzánk, és elhozná közénk művészetét. Most tulajdonképpen csak a beleegyezését kérnők, hogy megszerezhessük kívánt előadása számára a hatósági engedélyt. Amíg az kezünkben nincs, nem zavarnák többet, nem akarván újból felesleges gondokat okozni, mint legnagyobb sajnálatunkra tavaly Kosztolányiéknak. Bár Kosztolányi Dezsővel szemben hivatalos körökben a felfogás még ma is elutasító, reméljük, hogy Mélyen tisztelt Urammal szemben hatóságaink nem találnak majd kifogást. Szlovenszkó magyarsága el van vágva a magyar írókkal váló közvetlen érintkezéstől, s ahhoz hogy könyveket, folyóiratokat olvasson, túl kényelmes. Nagyon áldásos szerepet tölt itt be az írók személyes megjelenése, ezt Móricz Zsigmond turnéja különösen bebizonyította, amikor utána és könyvei iránt minden jelé elementáris erővel indult meg vagy fokozódott az érdeklődés. Mindnyájunk számára egy újabb, erős szlovenszkói kulturhullámot jelentene megjelenése, és szűkebb diákkörben talán megnyugtatást Az írástudók árulása kérdésében, mert őszintén szólva, nagy hatást tett ránk Nádass József erdélyi cikke is. Meghívásunk elfogadása esetén kérném, méltóztassék közölni feltételeit is. A bevétel ránk eső részét diákkulturális célokra és magyar falusi tanulmány utakra szánjuk. Mély tisztelettel a „Szent György Kör” és a „Pozsonyi Sarló” egyetemi körök nevében Balogh Edgár egyet, halig. Bratislava—Pozsony, Duna utca 51. (A levélen nincs semmiféle megjegyzés Babitstól, így annak reagálásáról csak Balogh Edgár tudna pontos információt adni. Mi csak azt tudjuk, hogy a szép terv, Babits körútja nem valósult meg.) Egy évvel később a sarlósok újabb akcióba kezdtek. A Vetésben megjelent cikkekből tudjuk, hogy akkor már kapcsolatban voltak prágai haladó cseh tudományos és irodalmi körökkel (Nejedlý, Salda és Rádl professzorokkal, a Tvorba és a Var folyóiratokkal), és ezt a kapcsolatot most néhány kiemelkedő magyarországi íróra (Móriczra, Kassákra, Babitsra) szerették volna kiterjeszteni. Hogy hogyan, arról szóljon az a — Balogh Edgáréhoz hasonló külzetű — levél, melyet a Sarló nevében ezúttal Peéry Rezső írt Babitshoz:
