Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - ÉLŐ MÚLT - Virágh Józsefné: A komáromi színjátszás története 1792—1918

ffllLCS) SMWILTF

A KOMAROMI SZÍNJÁTSZÁS TÖRTÉNETE 1792-1918

A Komáromban működő bencés gimnázium diákjai 1681-ben mutatták be első iskoladrámájukat, a Damielle ostroma II. Endre magyar király által címmel. Az iskolai előadások kezdetben latin nyelven folytak, később magyarul. A fennmaradt latin nyelvű színművek: Castrum Ignorantiae expugnatum (1730), Pancratius (1756), Bomilcar (1766), )oanes Cantacuzenus, Cariolus (1768). A bencés gimnázium falai között az első latin nyelvű iskoladráma bemutatása után 84 évvel később, 1765-ben játszottak először magyarul. Az előadott darabok között vallásos és történelmi témájúak, sőt komáromi vonatkozásúak is akadtak. Ilyenek a Komárom szűzzé kikosarazza a kérőjét s A mesterség és a vitézség által megerősített Komárom. Említésre méltók még a Gejza, Szent István atyja és az Imre, a magyarok királya című iskoladrámák is. A korabeli feljegyzések elismeréssel szólnak a Codrus című, görögből fordított darab bemutatásáról. Az utolsó iskoladrámát 1771-ben mutatták be Komáromban (két évvel később, 1773-ban Mária Terézia feloszlatta a rendet).

Simái Kristóf Zsugori, a vén fösvény című darabját ugyancsak a tanulóifjúság adta elő 1792. február 14-én. Jelentős dátum ez a komáromiak életében, hiszen tulajdonképpen ekkor indul meg a városban a magyar nyelvű színjátszás. Simái játékai közkedveltek voltak, a múlt század első felében is gyakran kerültek az egyes színtársulatok műsorára. A Zsugorin kívül sikert arattak a Házi orvosság, a Gyapai Márton és a Feleség — féltő gyáva lélek c. darabjai.

A XVIII. század végén a nemzeti nyelv és irodalom művelésére — központ hiányában

— egyes vidéki városokban alakultak irodalmi körök. Ilyen volt a Komáromi Tudós Társaság (későbbi nevén a Mindenes Gyűjtemény köre) is, amely 1789-ben lapot indított Mindenes Gyűjtemény címmel. A lapot három lelkes férfi, Péczell József, Mindszenthy Sámuel és Perlaky Dávid szerkesztette. A Mindenes Gyűjtemény eleinte hetente kétszer, később évkönyv alakjában jelent meg.

Péczeli fontosnak tartotta a magyar színészet fellendítését, mivel tudatosította, hogy a színjátszásnak nagy szerepe van az irodalmi élet és a nemzeti nyelv felvirágoztatásában. Lapjában felhívást intézett honfitársaihoz, hogy alapozzák meg a magyar színészetet: „A Nemes Hazafijaknak illy szép törekedéseik után ugyan szégyen lesz, ha az Ország Gyűlése alkalmatosságával Pesten és Budán Magyar Theátrum nem lesz, a hol kétszer háromszor egy héten Magyar Víg és szomorú játékok jádzattassanak. Bár előre a Pesten és Budán lakó s anyai nyelveket szerető Nemes Hazafijak ebben munkálód- nának! Melly nagy ditsőségére Hazánknak, ha Eszterházán is ezután ne tsak idegen, hanem Magyar Víg és szomorú játékok jád.zattatnának. (...) Én P. J. ha még valaki munkába nem vette, fel-válalom Racinnek mindem munkájit, Shakespearnak legszebb Darabjait, ezek után pedig Homérus Iliását, és Milton elveszett Paraditsomát maVirágh Józsefné