Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - KRITIKA - Balla Kálmán: A remény könyve
KTglľCTľCTK.^. Balia Kálmán A REMÉNY KÖNYVE Grendel Lajos újabb regénye — a Galeri — alapfogalmakról szól. Szerzőjének újabb vállalkozása ez a könyv arra, hogy tisztázza (az olvasónak is lehetőséget adva rá): mi az emberi élet és mi adhat tartalmat neki, van-e és ha van, mi az érték, mi a látszat és mi a valóság, van-e történelem, van-e társadalom, van-e igazság, van-e szabadság, van-e fejlődés, van-e erkölcs, lehet-e hinni — és így tovább. Minden azzal kezdődik, hogy EL (beszélő) kiszabadítja a Város szellemét a palackból. Azzal, hogy kérdezni kezd, hogy elhatározza: megvizsgálja és megírja városa múltját és jelenét, felidézi a történelmet, amely dúlni-dühöngeni kezd, felvonultatva a száz esztendeje végleg lezárni és lepecsételni kívánt lehetőségeket. Jelképes, hogy a város történetét megtestesítő szellemnek a palackkal együtt nyoma vész: a történelmet nem vallatja és nem vállalja senki. A történelem véget ért, a város lakói új időszámításban, más időben: az örök jelenben élnek, amelyben a felidézett múlt ijesztő vagy groteszk kísértetként, képtelenségként hat. „Aki gondolkodik, az a történelmi végzetet hívja ki.. . S a küzdelem mindig egyenlőtlen.” Ezt a veszélyt a város lakói kiküszöbölték. A gondolkodás fonákját gyakorolják, történhet bármi, beépítik egy irreális valóságba, egy megfoghatatlanul lebegő jelenbe. Ezért vált ki az idő, a történelem betörése csak múló rémületet, amelyet apátia követ. Ebben a városban semmi sem élhető át távlatként, s ez nemcsak a múltra vonatkozik. A jövővel kapcsolatos egyetlen kívánság és remény is az, hogy ne különbözzék a jelentől. Egydimenziós, idő nélküli világ ez, álom, amelyet mindenki egyaránt álmodik, de ki-ki önmagával a középpontban. Nem egyesít az álomvilág és az időtlenség, hanem elválaszt. A történelem nélküli, elidegenített és külsővé vált időben mindenki másként éli meg a dolgokat, ami rendjén is volna, csakhogy nincsenek közös vonatkozási pontok. Végeredményben a puszta tények is súlytalanok és hiteltelenek, felcserélhetők és behelyettesíthetők egymással. Borbás Magdolna rekonstruálhatatlan története Kurosawa nagyszerű filmjét, a Raso- mónt idézi fel. Igaz, ott végletesebb helyzet a téma (egy kétségkívül megtörtént gyilkosság szemtanúi, sőt tettesei vallanak úgy, mintha más-más eseményt éltek volna át), de a végső gesztus rokon a Grendel könyvében fel-felbukkanó feloldás- és meghaladás-lehetőséggel: a film nyomorult paraszthőse a kizárólag pillanatnyi érdekeik által vezérelt emberek világában váratlanul magára vállalja egy kitett csecsemő felnevelését, noha erre semmi „racionális” oka nincs, sőt igencsak megnehezíti önmaga és családja életét. A regény hősei, akárcsak városuk, „nem valódiak”, egyetlen dimenzióban léteznek csupán. Ennek az állapotnak az oka és legfőbb jellemzője az értékekre vonatkozó szkepticizmus, sőt nihilizmus. „Amit örökre elveszítettünk, az a kegyelem állapota.” (A mondat a feltétlen bizonyosságok teljes hiányára céloz.) Ez a kérdés sokkal bonyolultabb annál, semhogy a fenti kijelentéssel megelégedhetnénk. Grendel képes átfogni (Grendel Lajos: Galeri. Madách, 1982)
