Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - Turczel Lajos: Sziklay Ferenc

egész sora dolgozott benne, s ezek a népművelést az ellenzéki pártok közismert negativista taktikájával ellentétben komolyan vették és az adott lehetőségek között mind a tanfolyamokon végzett gyakorlati ismeretterjesztéssel, mind a műkedvelő színjátszás szervezésével és módszeres segítésével nagy sikereket értek el. Az eredmények számszerű éreztetéséhez elég egyetlen statisztikai adat: 1935 után a helyi szervezetek által produkált színielőadások száma évente 300—400 körül mozgott.

Sziklay hatalmas levelezését a kisebbségi szellemi élet fókuszában való Jelenléte, nagyarányú és szerteágazó szervező és irányító tevékenysége teljesen természetessé teszi. Ezt a levélanyagot studí- rozva először is az ő egyéniségét ismerjük meg alaposabban és árnyaltabban. Megállapíthatjuk például azt, hogy — meglehetős érzékenysége, sértődékenysége ellenére — türelmes és megbocsájtó tudott lenni azok iránt, akiket tehetségeseknek érzett. Győry Dezsőtől levelekben és cikkekben sok szúrást kapott, s mégis képes volt arra, hogy Babitstól Baumgarten-díjat könyörögjön számára (sikertelenül) és a Prágai Magyar Hírlapban közölt hatásos ,,Védőbeszéd”-del hárítson el a feje felől egy súlyos támadást; Győry a Védőbe- széd-re reagáló levelét így fejezte be: „Kenyérrel való visszadobásodért fogadd igazi köszönetemet”. Sziklay türelmessége viszont sokszor a dilettantizmus malmára hajtotta a vizet, s ezt levelező társai a szemére vetették: „Az utolsó két Magyar Vasárnapban (a Prágai Magyar Hírlap mellékletében. T. L.) megint sok lehetetlen írást hoztál vagy legalább is túlnyomóan közepeset” — írta 1926 októberében Egri; „Légy kissé szigorúbb mindnyájunkkal szemben, s akkor kevesebb spanyolviasztermelő lesz a szlovenszkói magyar irodalom berkeiben” — írja ugyancsak akkortájt Darvas János.

Sziklayhoz a levelező írótársak, különösen a fiatalok, nagy bizalommal voltak, sokszor túlságosan is őszintén tárták fel magukat, nézeteiket, de néha azért ha- miskodóan szerepet játszottak. A hozzá írt levelekben nemcsak a közismerten antiszemita ölvedi László vagy Farkas István zsidózott, hanem a szelíd Merényi Gyula is. Mécs László gyakran fenegyere- keskedett és tltánkodott, s egyik levelében azt írta, hogy főleg a papokat és apácákat utálja, egy másikban Győryt irodalmi brigantlnak nevezte: „Azt hiszem, hogy boldog tavaszi álmai volnának Győrynek, ha én nem lennék útban... Utóvégre itt nem a pofázáson, de tehetségen múlik minden. Ha olyan nagy tehetsége van, mint ő érzi, akkor mit tajtékozik attól, hogy más vagy mások már a nemzet vérkeringésében és lélegzésében vannak”. Darvas János, aki az egyik leggyakoribb levelezőtárs, 1923-ban hétéves világháborús fogságáról számol be és arról, hogy száznál több szonettet hozott onnan magával. 1926-ban viszont már költői visszavonulását jelenti be: „Negyvenedik évemben vagyok, megjött a józan eszem, nem vittem tovább a kezdésnél, hát jobb elhallgatnom ... Nem fogok többé lírát írni (IrtI T. L.), nem veszek részt az Oj Munkában. Egyszerűen nem tartom magam írónak”. Egri egy 1929 augusztusában küldött levelében azt kéri, hogy adják ki sürgősen a Kazinczyban a Süllyedő partok c. regényét, „mert különben megeshet (Természetesen nem esett meg. T. ;L.), hogy a cseh, sőt a tervbevett német kiadás előbb jelenik meg”. 1931 áprilisában viszont dráma-próbálkozásairól ír: „Tavalyi kísérleteim Faragó Ödönnél teljesen csődöt mondtak, jobbára nem az én hibámból. Most megint tervezgetek valamit, talán idén sikerül valamelyik tervem”.

A fenti ízelítők alapján meg lehet állapítani, hogy a Sziklay-levelezésnek — azáltal, hogy az író-levelezőtársak portréját számtalan új vonással, árnyalattal gazdagítja — irodalomtörténeti forrásértéke van. Ezen kívül, ezen túl átfogó kisebbségtörténeti forrásértéke is van, mert a két háború közti szellemi és politikai élet rejtettebb vonatkozásainak, összefüggéseinek megismeréséhez is sok értékes adatot, támpontot nyújt. Mindezt figyelembe- véve: Sziklay levelezését életműve szerves részének, jelentős szervező munkássága fontos kiegészítőjének és tükrének is tekinthetjük.

Turczel Lajos