Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - ÉLŐ MÚLT - Blaskovics József: Rimaszombat a török hódoltság korában

A RÄJÄK VÉDELME

A túlkapások elleni védelem

Az oszmán birodalomban a föld állami tulajdon (mlrí) volt, de a jobbágyok (rája, reájaj dolgoztak rajta. Öröklődő kötelességük volt, hogy megműveljék a földet, és a hivatalos adókat és illetékeket megfizessék a földesúrnak és az államnak (hukúk ve rüszúm). Tehát a ráják alkották az állam gazdasági alapját. A 'vezető állami szervek, az államférfiak és a Magas Porta mindezt jól tudták. Az a szállóige járta, hogy „az államhatalmat a hadsereg tartja fenn, a hadsereget az államkincstár, az állam- kincstárt a ráják”. A szultán fermánjai és a legmagasabb állami hivatalok rendeletei csak úgy hemzsegnek az olyan kifejezésektől, hogy a ráják magának a szultánnak különleges védelme alatt iállnak, és „védelmük legfőbb kötelességünk”.

A ráják védelme elsősorban a földesúrnak, az egri pasának, a vilájet főparancsnokának feladata volt. De egyszer sem került sor arra, hogy a rájákat meg kellett volna védeni az „ellenségtől” (vagyis a Habsburg királyi területekről indított támadásoktól, rablóbandáktól). Csak egyszer állt fenn jez a veszély, amikor Rimaszombatban egy ideig hajdúk tartózkodtak, de a város lakossága érthető okokból nem kérte velük szemben az oszmánok védelmét.

A védelem tehát gyakorlatilag az alacsonyabb rangú hivatalok és vámszedők, esetleg az „Iszlám seregből” kikerülő kisebb rablóbandák (martalócok) túlkapásainak megakadályozásában merült ki. Az ilyen túlkapások ellen azonban elegendőnek bizonyultak az adó- és vámbefizetési elismervények, valamint azok a hurúfok, amelyek azt tartalmazták, hogy a ráják az egri pasa és a „hatalmas padisah” alattvalói, és kötelezettségeiknek rendesen eleget tesznek. Ezért is végződnek a nyugták és a hurúfok a következő mondattal: „kezükbe adtuk ezt az okiratot, hogy szükség esetén felmutathassák”, vagy „hogy senki se zaklassa és háborgassa őket”.

Az ilyen iratok hátoldalán a „menedéklevél” megjelölés szerepel.

Bekir pasa a kétszeri és erőszakos adóbehajtást az elnyomás eszközének minősítette: „Nem engedem, hogy veletek (rájákkal) bárki is erőszakoskodjék”.

A helytartói díván az egri vilájet kereskedőinek védelme céljából kérvényt küldött a temesvári szerdárnak, hogy védje meg a „nyomorult járákat” a budai defterdár túlkapásaival szemben.

Amikor a rimaszombatiak kihallgatásra mentek a nagyvezírhez, Kászim pasától útlevelet kaptak, amelyben a pasa felszólítja az „Iszlám hősöket”, hogy útközben ne háborgassák és ne bántsák őket.

A túlkapások elleni panaszok szaporodásával a pasa már nem elégedett meg a ráják védelmét szolgáló felszólítással, hanem szigorú megtorlással fenyegető parancsot adott ki. Hüszejn pasa a vám- és adószedőket azzal fenyegette meg, hogy maga elé vezetteti és úgy megbünteti őket, hogy nagyon megbánják. Hasonló büntetéssel fenye- getődzött Ali pasa is.

A földesúr, az egri pasa tehát igyekezett biztosítani a ráják védelmét. Az egri helytartók azonban sűrűn váltották egymást, a budai pasa fermánjai pedig nem bizonyultak elegendőnek a túlkapások megakadályozására. Ezért Rimaszombat lakossága panaszt emelt a Magas Portán. Ekkor bevetették a leghatásosabb fegyvert; ha nem vetnek véget a túlkapásoknak, a ráják mind elmenekülnek, s emiatt „a padisah birtokát nagy kár fogja érni”. Ez hatott. A budai pasa már korábban figyelmeztette az egri pasát és a kádit: „Óvakodjatok attól, hogy (a ráják) elmeneküljenek”. A panaszok nyomán a szultán megparancsolta az egri és a hatvani kádinak az elnyomás megszüntetését: „Nem adom kegyes beleegyezésemet ahhoz, hogy boldogságos napjaimban a rájákat bármilyen módon elnyomják.” Felszólította őket, hogy ne vetemedjenek a fenséges ser', a kánún és a szultán parancsainak megszegésére. Elrendelte, hogy az ügyeket a jog és az igazság szerint rendezzék.

A szultán fermánjai gyorsan megtették hatásukat. A kádi összehívta a felséges ser’-i bíróságot, és Hüszejn pasa, a legmagasabb rangú egri hivatalnokok, katonai parancsnokok, a rimaszombati bírák és esküdtek jelenlétében elítélte a túlkapásokat és az