Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesd! János: Kodály Zoltán és a szlovákiai magyar zenekultúra (interjú Ág Tiborral)

nyező falvakba. Mártonvölgyi László egyik írásában, amely 1942-ben jelent meg, említi, hogy beszélt Berecki Boldizsár özvegyével, aki elmondta neki, hogy Kodály ott-tartóz^ kodása idején postáját is hozzájuk irányította. Akik Kodálynak énekeltek, azok közül akkor még többen éltek, ma már csak két asszony él Ghymesen, ezek közül az egyik Balkoné Varga Cecília, aki annak idején Bereczky igazgatóéknál szolgált, a másik Bányi Antalné Recika Teréz. Akkor, amikor Kodálynak énekelt, tizenöt, illetve tizenhét éves volt. Recika Teréz nevével a népzenei publikációkban nemcsak mint adatközlővel találkoztunk, de Kodály Zoltán A magyar népzene című könyvében, egy Ghymesről származó dallam szövegében, teljes neve s szerepel. Kodály itt nem nevezi meg az adatközlőt, csak a gyűjtés helyét. Valószínű tehát, hogy ezt a dallamot más valaki énekelte, de Recika Teréz jelenlétében. A párosító dallamok gyűjtésénél magam is többször tapasztaltam, hogy ha a dallamot a szokástól függetlenül éneklik, az énekesnek hirtelen nem jut más az eszébe, milyen nevet is énekeljen a dallamban, akkor a jelenlevők közül énekel ki valakit. Recika Teréz ma is emlékszik erre a dallamra, de ő mikor elénekelte nekem, a név helyett barna legényt énekelt. Bányi Antalné Recika Teréz még az elmúlt években is kitűnő adatközlő énekes volt, a falu ősi népzenei hagyományából nagyon sokat ismert. Kodály Zoltán a század elején a Sási kígyó balladának még több változatát jegyezte fel. Ma már csak kevesen ismerik. Ezen kevesek egyike éppen Bányi Antalné Recika Teréz. Sajnos, jelenleg már nem él Ghymesen, hanem valamelyik szociális otthonban. De Kodályra emlékeznek még Béden is. Itt őriznek róla egy történetet, melynek a lényege az, hogy falujárása közben nagyon megázott, és ott, ahol taeg- szállt Béden, a cipőjét a kemencére tette száradni, de a háziak nem tudtak erről, begyújtottak a kemencébe, s mikor felébredt, akkor látta, hogy a cipője úgy megvetemedett, hogy nem tudta felhúzni. Sajnos, Kodály Zoltánnak a mi területünkön történő gyűjtését az 1918-as év megszakította, és utána már nem juthatott el ezekbe a falvakba. Tudomásom szerint az 1950-es évek közepén megbízta az egyik tanítványát, név szerint Vikár Lászlót, hogy nézzen utána Nyitra vidékén, mi él még azokból a dallamokból, amelyeket a század elején ő feljegyzett. Olvastam Vikár László beszámolóját erről az útról, ahol úgy állapította meg, hogy azok a dallamok, amelyeket Kodály Zoltán a század elején feljegyzett, zömmel még a mai napig is élnek.

— Mint népzenekutató, ön olyan gyűjtő, aki sokszor Kodály nyomdokain haladva a legtöbb magyar népdalt, népballadát, dallam és szövegvariációt tárta fel, fegyezte le, megmentve azokat az enyészettől. Gyűjtőmunkájának eredményeit hogyan hasznosítja az egyetemes magyar kórusmozgalom?

— Erre a kérdésre nem lehet egyöntetű választ adni. Ugyanis ilyenkor mindig eszembe jut a kedves Szűcs Béla barátom, aki még az ötvenes évek elején elküldött nekem egy kottát, amit a csatai Molnár András írt és küldött be az Oj Szóhoz azzal, hogy bíráljam el, de a bírálat ne legyen túl szigorú, mert nem szeretné, hogyha ..ez a fiatal tehetség elsüllyedne a csehszlovákiai magyar zeneirodalom ingoványában”. Lehet, hogy a fogalmazást nem egészen pontosan idézem, de én így emlékszem rá. Lényege ez volt a levélnek, mosolyognom kellett, igen aggodalmas volt Szűcs Béla, ugyanis, nem kell attól tartani, hogy elsüllyed valami egy ingoványban. ami nincs is. Azaz, ha nincs csehszlovákiai magyar zeneirodalom, akkor ingovány sincs, tehát nem kell félni attól, hogy valami elvész vagy elsüllyed benne. Persze az említett darab nem volt kórusmű, csak egyszólamú mozgalmi dal. De hadd térjek vissza a kérdésben említett kórusirodalomra, kórusmozgalomra. Előbb említettem, hogy kórusaink vezetői nemigen folyamodnak a magyar népdalhoz. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy azok, akik a népdalokat feldolgozzák, a mi kis nemzetiségi világunkban nagyon kevesen vannak. Ilyképpen kevés a jó népdalfeldolgozás. Szíjjártó Jenőn kívül hirtelen nem is tudnék mást mondani, aki foglalkozik népdalfeldolgozással nálunk, ettől függetlenül népdalfeldolgozásokat hallani, tehát szerepenek a kórusaink műsorán. Vannak népdalfeldolgozások, és sok esetben találkozunk itt gyűjtött népdalok feldolgozásával is. Ezeket — ahogy említettem, — nem minden esetben az itteni zeneszerzők dolgozzák fel, hanem főleg a magyar- országiak. Bárdos Lajosnak jó néhány kórusműve van, népdalfeldolgozása, amely itteni dallamokat, itt gyűjtött dallamokat használ fel, nem az én gyűjtésemből, hanem még Kodály gyűjtéséből. Hogy néhányat említsek: például a Pozsony mellett, azután az egyik népdal kánonjában a Béres vagyok, béresben is szerepel olyan dallam, amit itt