Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - Soóky László: Ideggóc és lehetőség (vers)

SOOKY LÁSZLÓ

Ideggóc és lehetőség

Tőzsér Árpádnak

A virágok tövében, közvetlenül a kígyó méregfoga mögött, de még a mozdulat e- lőtt. Térdelve, olyan közel hajolva a földhöz, hogy a szívünkkel hallgathatjuk a gyökerek beszédét. Ilyenkor közeliek a halottak is, az ő üzenetük az a parányi lüktetés, amely az ujjak hegyén dobol. A mozdulat határozottan E- urópa-stigmájú: a vágás és a sebhely, amelyből kinő a megtörtént jövő; utódok híján nem marad más, csak egy velőtépő suttogás, amelyből sáncok nőnek, gyanúsan tömegsírra emlékeztetők. Eltépni a gyökereket, ha belerokkanunk akkor is. Zsigereinket fölnyalábolva emelkedni és szétnézni hunyorogva. Rétegek rakódnak egyre, egyre, s résnyire zsugorodik a lehetőségek hágója. Oldalazva végtelen szakadék fölött, legalább elindulni Prometheus felé, legalább megérinteni