Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Tóth László: Álom és ébrenlét között (versciklus)
Előidö — II. Fű zizzen ág reccsen emlékezik majdani vadakra madarakra Könnyű álomból Könnyű álomból ébredsz hajnali négykor, az első fény már a láthatáron dereng és tested sötétlő üregeit megtölti valami rózsaszín derengés. Az eső ma nem is ... Ľubomír Feldeknek ajánlom Az eső ma nem is odakint, idebent a szobában esik, borús a mennyezet égboltja, ázik a rongyszőnyeg pázsitja. Könyvek mögötti rejtekükben bújnak meg a vadak s madarak, a külső s belső kozmosz sír föl egyszerre bennem, hogy csak úgy zeng, csak úgy zeng tőle a ház! Két változat gyermekhangra A messzeség pöfékel: kék ködöket ereget, megrezzennek a táj fölött a fények: tovatűntek a krampusz-seregek, ám helyükbe boszorkányok jöttek: seregélyek. 2 Pirosán izzik az eper, most ült el éppen a zápor. Ogy érzem, mintha csak nőnék, töpörödnek köröttem, töpörödnek a nénik. A szeretet, a gyűlölet A szeretet a jobb kéz a gyűlölet a bal bénán várják testem két oldalán hogy egyetlen ölelésben összekulcsolódhassanak
