Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Tóth László: Álom és ébrenlét között (versciklus)
TÖTH LÁSZLÓ Alom és ébrenlét között Mindenről beszél... Mindenről beszél, vagyis néma; meg se szólal a mély-beszédű. Angyalok bukása Már néhány órája keringenek itt és egyre vadabbul ezek az őrült angyalok örvényt kavarnak szélvihart szárnyukból egyre sűrűbben hull egyre sűrűbben hull a toll szemükből fogy a fény és növekszik körülöttük a sötétség A kávém kavargatom csendesen a csésze körül lassan bealkonyul A képek Van úgy, hogy időnként eltűnnek szobám faláról a képek légnemű anyagokká gázokká gőzökké bomlanak s én mélyeket szippantok a levegőből belélegzem Boscht Tiziant Csontváryt Kiülnék esténként... Kiülnék esténként a tópartra és onnan nézném, mint énekel a Holdból kihajolva a néném. Kiülnék, de szörnyű átkokat szór rám tizenkét halott bátyám. .. Csak ami tünékeny volt, az a tartós.“ Robert Lowell
