Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Rácz Olivér: Szépségkirálynők (elbeszélés)
— Sajnos, nem vagyok újságíró — mondta a férfi. — Nem? Kár... De ez sem akadály — mondta a (menedzser felcsillanó szemmel, — Én megírom — maga beküldi. Valamelyik nagy amerikai lapnak. Amerikainak vagy angolnak. Vagy mind a kettőnek. Mi aztán majd szépen kiollózzuk onnan. Ogy jobban hat... Maga melyik lakosztályban lakik, mister? A kérdés nem volt fölösleges, sem felületes: a Camino Real-ban az előkelő lakosztályokat nem szobaszámokkal jelölték, hanem különféle hírességek, nevezetes uralkodók, ismert művészek, világhírű filmsztárok nevével, s egy ilyen lakosztályban lakni rangot, társadalmi és vagyoni fémjelzést jelentett. De a férfi nem lakott sem a Porfírio Diaz, sem a Carlos II., sem a Robert Taylor lakosztályban; egyszerű, habár négyjegyű szobaszámmal ellátott lakosztályban lakott, s ezt meg is mondta. A menedzser csalódottnak látszott. — Na jó — mondta. — De a riportot azért megírhatjuk. Fifty-fifty. Elgondolkozva a zsebébe nyúlt, ezüst cigarettatárcát vett elő. — Akar füvet? Marihuánát, na. — Köszönöm, nem élek vele — mondta a férfi inkább meglepetten, mint elutasítóan. — Ha nem, hát nem... Nagyobb tételben sem érdekli? — kérdezte a menedzser bizalmas suttogással. — Otthon szép haszonnal értékesíthetné... — Az én hazámban nem szívnak marihuánát — mondta a férfi inkább elutasítóan, mint meglepetten. — Nem? — nézett rá a menedzser megrökönyödve. 1— Melyik is az ön országa, mister? A férfi megmondta. A menedzser elképedve megmarkolta a tulajdon állát, aztán sietve zsebre vágta a cigarettatárcáját. — Értem — mondta kényszeredetten. — Értem. Akkor maguknál talán szépségversenyeket sem szoktak rendezni? A férfi elgondolkodott. — Nem — mondta végül. — Azt hiszem, nem szoktak. — Szörnyű — mondta a menedzser megrendülten, és elborzadva kérdezte: — Akkor — maguknál talán még sztriptíz sincsen ...? A férfi elmosolyodott. — De van — mondta kedvtelve. — Két személyre. Mindig csak két személyre. Nagy- közönség nélkül. Nagyon alkalmas és fölöttébb népszerű szórakozás. Mondhatnám, közkedvelt. Maguknak is szívből ajánlhatom. A menedzser sietve visszatette az orrára a napszemüvegét. — Értem — mondta kapkodva. — Értem. Nos, akkor hát szaladok a dolgaim után.„ Nagyon örültem, mister ... A férfi mosolyogva nézett utána. Már éppen indulni készült, amikor valaki harsányan rákiáltott: — Nos, hogyan telnek a napjai Mexikóban, amigo? Egy kanadai mérnök volt, akivel néhány napja egy fogadáson ismerkedtek össze. — Remekül — válaszolta a férfi őszintén. — Remekül. Éppen most vettem részt egy szépségkirálynő-választás előkészítésében. Talán tudósítást is küldök róla haza ... A kanadai eltátotta a száját. — Ö, maguk vörösök... — mondta bámuló elismeréssel. — Mindenben benne van a kezük ... A kávézó ajtajából akkor fordult vissza utoljára a menedzser. — Hé, mister — kiáltotta hadonászva —, fizesse ki a konyakomat!... A férfi kifizette.
