Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesd! János: Kodály Zoltán és a szlovákiai magyar zenekultúra (interjú Ág Tiborral)

Kodály Zoltán és a szlovákiai magyar zenekultúra

íKövesdi János interjúja Ág Tibor népzenekutatóval)

— „Galántán töltötte a szerző — írja Kodály Zoltán a világhíressé vált Galántai táncok ajánlásában — gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda Mihók prímás alatt... Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.’’ Mit jegyzett föl a zenetörténet a régi Galánta zenei életéről, Kodály gyermekéveinek és későbbi életének galántai vonatkozásairól?

— A zenetörténet a régi Galánta zenei életéről semmit sem jegyzett föl. Ugyanis Galánta község a környező településekhez viszonyítva elég fiatal volt. Csak a múlt század második felében, vasúti csomóponttá válásával lett kereskedelmi gócponttá. Azelőtt az Esterházy-kastélyon és a hozzá tartozó uradalom gazdasági épületein és cselédlakásain kívül nem sok épület volt ott, talán csak a cigá.nypéró volt híres. A múlt század folyamán több galántai cigányprímás indult el innen és járta be Európát, terjesztve — a tőle megkívánt népszerű dallamok mellett —- a magyar verbunkos zenét. Kodály Zoltán már gyermekkorában megismerkedhetett ezzel a muzsikával és művelőivel, hiszen a vasúti állomás közelében volt a péró. Valószínű, hogy együtt muzsikált velük. Erre utal szüleinek tréfás megjegyzése, akik „Zoltán malacbandájának” nevezték ezt a fiuk által vezetett rajkózenekart. Kodály Zoltán érett zeneszerző korában bukkant rá egynéhány verbunkos zongorára átírt kottájára, ahol a cím alatt az volt olvasható, hogy galántai cigányok játéka után készült. Ezeknek a verbunkosoknak a témája ihlette meg a mestert, hogy a Marosszéki táncokhoz hasonlóan megkomponálja a Galántai táncokat. így került be Galánta a zenetörténetbe. Ezerkilencszázhatvanötben, amikor a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Budapesten vendégszerepeit, hangversenyén Kodály Zoltán is jelen volt. A hangverseny után bejött az öltözőbe és az volt az első kérdése, hogy vannak-e közöttünk galántaiak. A beszélgetés közben szerényen megjegyezte, hogy ő is tett valamit annak érdekében, hogy Galánta nevét megismerje a világ. Ezerkilencszáztizennyolc után kétszer járt Galántán. Az ottaniak jól ismerik első látogatásának történetét, amikor Polák Kálmán kántortanítónál járt. A történetet Szőke Péter jegyezte le teljes hitelességgel. (Szőke Péter: Díszpolgáravatás Galántán) Idézem: Ügy történt — kezdi Kálmán bácsi mesélni Kodállyal való „kalandját” —, hogy egy napon szikár, szakállas, hatvan év körüli úr kopogtatott ajtónkon és a kántort kereste. „Én vagyok”, mondom. Erre ő, hogy nem láthatná-e a templom orgonáját. Nem mutatkozott be, de olyan tekintélyes volt, hogy fel kellett kísérnem a kórusra. Szótlanul nézegette a templom belsejét, vizsgálgatta az orgonát, majd belemerült az énekeskönyvek, imakönyvek és kották lapozgatásába. Egyszer csak feleszmélt, és azt mondja: „Nem adná nekem ezt az öreg énekeskönyvet? „Nem”, válaszolom én, „plébánia tulajdona”. Persze odaadhattam volna. Nem szólt egy szót sem. Csak amikor leértünk a kóruslépcső lábához, kezét nyújtotta, és csak ennyit mondott: „Kodály Zoltán”. A név hallatára kellemetlenül éreztem magam az előzmények miatt, de ő már eltűnt. Ment azután másnap Budapestre a bocsánatkérő express-levél Kodály Zoltán zeneakadémiai professzor úrnak és vele a szenténekes könyvecske. Kodály Zoltán második látogatása 1943. május 30-án egy nevezetes eseményhez fűződik. Ezen a napon ugyanis a galántai községházán Galánta város díszpolgárává avatták őt. Aznap az Esterházy-kastély parkjában nagy dalosünnepélyt rendeztek tiszteletére, a járás tizenöt iskolája részvételével. A meghívón a következő szöveg állt: „A galántai járás tizenöt népiskolájának dalosünnepélye. Bevezető beszédet mond dr. Zalai Ernő kir. tanfelügyelő. Az ünnepi beszédet Kodály Zoltán mondja... stb. — Műsorra kerülnek: népdalok,