Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - Turczel Lajos: Mit jelentett, mit jelent számomra az Irodalmi Szemle? (A kérdésre Dénes György, Fónod Zoltán, Mács József, Jaroslava Pašiaková, Rácz Olivér, Rákos Péter és Török Elemér válaszol)

keinket a jövő megőrizze, s irodalmunk újabb művekkel, alkotásokkal bizonyítsa szellemiségünk erejét. S ami ugyancsak nem mellékes: a hozzá nem értés és a nemzedéki elfogultság soha ne kérdőjelezhessen meg műveket és alkotókat. Ahhoz, hogy az Irodalmi Szemle teljes felelősséggel és társadalmi elkötelezettséggel betölthesse szerepét s utat találjon az olvasók széles táborához is, arra is szükség lesz, hogy túllépjen az utóbbi évek elfogódott s meglehetősen passzív szerkesztési gyakorlatán. Az irodalom ugyanis csak a valóság próbájával lehet élő, ható és cselekvő erő. Ennek hiányában csupán játék, köldöknézés a lapszerkesztési munka; olyan luxus, mely meghaladja nemzetiségi kultúránk lehetőségeit éppúgy, mint a jogos társadalmi elvárásokat.

Három évtized eredményei, a „harmadvirágzás” férfikora, feljogosítanak bennünket arra, hogy biztosítottnak lássuk irodalmi folyóiratunk jövőjét. Az elkövetkezendő újabb évtizedekhez kívánunk jó szelet a vitorlákba, s tapasztalt, okos, türelmes szerkesztőkormányosokat, s a mainál lényegesen több, a folyóiratot türelmetlenül váró olvasót, az irodalom igaz barátait.

1982-ben, a szlovákiai írók 4.. kongresszusán. Állnak: Mikola Anikó, Tóth László, Kulcsár Ferenc, Ordódy Katalin, Lovicsek Béla, Moyzes Ilona, Zalabai Zsigmond, Petrőci Bálint, Fónod Zoltán, Tőzsér Árpád, Duba Gyula, Török Elemér, Csanda Sándor; guggolnak: Bcctta György, Ozsvald Árpád, Kövesdi János, Turczel Lajos, Dénes György