Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - Turczel Lajos: Mit jelentett, mit jelent számomra az Irodalmi Szemle? (A kérdésre Dénes György, Fónod Zoltán, Mács József, Jaroslava Pašiaková, Rácz Olivér, Rákos Péter és Török Elemér válaszol)

Mit jelentett számomra az Irodalmi Szemle? Mit jelent

DÉNES GYÖRGY:

Az elmúlt napokban poros, régi folyóiratokban lapozgatva ráakadtam egy cikkre. Az erdélyi magyar írók folyóiratában, az Igaz Szóban köszöntötték a Szemle indulását. A g.zs. szignóval jelzett cikkíró az Igaz Szó 1959-es évfolyamának februári számában egyebek között ezeket írta: „Eddig két szám jutott el hozzánk az Irodalmi Szemléből. Bőséges és változatos irodalmi anyag jelzi, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődő és életerős, népes írógárdával rendelkezik. Annak ellenére, hogy a csehszlovákiai burzsoá rendszer elnyomó nemzetiségi politikája és a burzsoá nacionalista törekvések hosszú évekig megakadályozták a csehszlovákiai magyar irodalmi élet fejlődését, most a szocializmust építő csehszlovák népi demokráciában a magyar toliforgatók joggal vállalkozhatnak arra, hogy rendszeresen megjelenő irodalmi folyóirattal lépjenek az olvasók elé.”

Talán akkor még nem is gondolta az a néhány író és szerkesztő, aki a Szemle körül szorgoskodott, hogy a folyóirat egészségben éri meg születésének 25. évfordulóját. A két köztársaság fennállásának csaknem hatvan esztendeje alatt sok hazai magyar folyóirat született, de kérészéletűeknek bizonyultak. Meg kellett szűnniük, mert egyrészt kimerültek a lap üzemeltetéséhez szükséges anyagi források, másrészt hiányzott az olvasók népes tábora. Az érdektelenség következtében sorra megbukott a mintegy másféltucatnyi irodalmi folyóirat. De ez túlnyomórészt a burzsoá köztársaság magyar folyóirataira vonatkozik.

Jól írta Fábry Zoltán, hogy amikor értesült a lap indulásáról, az elkésettség érzése lopakodott belé. Joggal érezhette a megkésettséget, hiszen a felszabadulás óta tizenhárom év telt el. Ez nagyon hosszú idő, szinte pótolhatatlan veszteség volt abban a küzdelemben, amely a hazai magyar irodalom megvalósításáért folyt. Az esetlegességtől a tudatosságig túlnyomórészt az Irodalmi Szemlén át vezetett az út.

De az Irodalmi Szemlének sem sikerült csodákat tennie. A kezdet mindig a bizonytalanság, tapogatózás, útkeresés jegyében telik. Itt is ez történt: álmok, elképzelések születtek a lap irodalmi arculatának kialakítására. Nemcsak a lap főszerkesztői, egy- egy új szerkesztő is igazított valamit rajta. Nemkülönben a szószólók, a munkatársak. Évekbe tellett, amíg a folyóirat kiképezte sajátos szlovákiai magyar arculatát, egyediségét, egyéniségét. Természetesen ehhez szükségeltetett a hazai magyar irodalom felnövekedése, differenciálódása, a szemléletbeli átalakulás és a provincializmus csökkentése. A lap és az irodalom, a lap és az írók kölcsönhatásban fejlődtek, hullámhegyek, hullámvölgyek, nagy nekirugaszkodások és csüggedések közepette.

A folyóirat rendszeresen foglalkozott és foglalkozik a színházzal, a képzőművészettel, a néprajzzal, történelmünkkel, a szlovák, a cseh és a különböző magyar nemzetiségi irodalmakkal stb. Mindez sajátosan és szükségszerűen kitágítja érdeklődési körét, kommunikációs szerepét. Szerencsés próbálkozásoknak bizonyultak a Szemle úgynevezett tájszámai, amelyek egy-egy homogén szlovákiai magyar tájra vetették reflektorukat. Itt azonban kiütköztek a hiányosságok is, kevés volt a színvonalas szerző. Nagy szerepet játszott a folyóirat az új írónemzedékek csoportosításában, bemutatásában, nevelésében. Sok tehetséges kezdőt itt ütöttek ifjú íróvá, itt gyámolították benne