Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - KRITIKA - Fónod Zoltán: Egri Viktor novellái

jellemábrázolásukban egyaránt elmélyültek, őrzik az író meseszövésének és stílusának, azokat az erényeit, melyek korábbi novelláit is jellemezték. A világnézeti hovatartozás ezekben a novellákban már egyértelmű. Nem véletlen, hogy az erkölcsi, etikai és esztétikai értékek s az átélt és szenvedélyesen átérzett valóság élményanyaga művészi hatásban is a legjobb erényeket mutathatja fel ezekben a novellákban. A fasizmus, embertelen világa az üldöztetésben és szenvedésben kibontakozó őszinte emberi érzés,, vonzódás elevenedik meg az árnyaltan és kitűnő tollal megírt Anna című elbeszélésben, vagy a fasizmus embertelen világát ábrázoló Keserű, égbolt és A máglya című írásokban. A Keserű égbolt ban az üldözött orvostanhallgató zsidó lány és a túsznak hitt sebesült partizán izgalmas, megrázó élettörténete mellett tanúi lehetünk a zsidó lány és Hans Kempe német hadnagy között szövődő szerelemnek is. Ez az epizód a sémákat mellőzve azt is tanúsítja, hogy a valóság és az író hite szerint a faji kizárólagosság szempontjai nem minden németet fertőztek meg. S bár Hans Kempét felettesei a halálba, küldik, a szerelem tiszta érzése élteti őt Helénben és mindazokban, akik Magda nővérrel s az íróval együtt vallják: ,,A mi életünkben sohase lesz egyedül az ember. .. Néha fekete felettünk az égbolt, de mégis égbolt.” És az élet, ha néha keserű is, mégis élet. Tragikusak ezek a szerelmek (hasonló sorsra jut Anna, az elhurcolt orosz lány is), mert ilyen tragikus volt az élet is. Ezek a szerelmek segítették elviselni az elviselhetetlent, de bearanyozzák az Emlékezést is. A tragikus napok dermedtsége után a fény, a föld, a visszanyert élet és a megtalált haza :erőt és hitet ad az élethez, az újrakezdéshez, de megőrzi a múlt emlékeit is! Az olyan novellák, mint a Két halál, Ai irtványon, a Kék füzetemből, vagy Az utolsó nap a szenvedések, megpróbáltatások egy-egy tragikus mozzanatát vilantják fel. Hitelesen, mély emberséggel... Ez a múlt önvádként ott kísért A máglya hősének felszabadulás utáni életében, s benne van Énekes Ádám megkapó történetében is. A máglya hősét, Tilla asszonyt a megtagadott gyermek emléke tartja fogva, Énekes Adám pedig amolyan Quasimodo-figura, lenézett és a társadalomból kirekesztett ember, aki helytállásával, bátorságával vívja ki magának az elismerést és megbecsülést. Ez utóbbi történet végső kicsengésében ugyan idillbe torkollik, a novella erényei mégis kétségtelenek.

Élete során Egri Viktor élt azzal a lehetőséggel, hogy egy-egy írását javítsa és. tökéletesítse, netán átírja. A novellák esetében inkább stiláris változtatásokról van szó, a mondanivaló lényegét nem érintik. Magától értetődő viszont, hogy a közelmúltban: megjelent önéletrajzi jellegű köteteiben (Angyalbőrben, Társakkal és társtalanul, A hallgatás évei] felsejlik egy-egy további novellatéma.

Élete alkonyán, utolsó heteiben, hónapjaiban írta Egri Viktor a Fény és kenyér című, hagyatékban maradt művét. Az összegezés, a visszatekintés szándékát tükrözi ez a kézirat s úgy érezzük, lezárása ez az életműnek.

Egri Viktor számára az írás szolgálatot jelentett, a nép és a humánum szolgálatát. Mint kisebbségi író a hídverő szerepről sem feledkezett meg. Hittel vallotta, hogy népeink életében azt kell keresnünk, ami összeköt, s nem azt, ami elválaszt. Munkásságával arra törekedett, hogy mércét, értelmet adjon a múltnak, biztatást a jelennek és bátorítást a jövőnek. Boldog az, aki a maga helyén áll és valamit tesz a jövőért — fogalmazta meg hitvallását a Márton elindul című regényében. így élt ő maga is; élete- példamutatás nemcsak a szívós, kitartó'munkára, hanem arra is, hogy az író nem élhet népének közelsége nélkül, s a szolgálathoz kell a hazai föld a talpa alatt, a hazai égbolt a feje felett, hogy érdemeset, maradandót alkothasson.

Egri Viktor helyét és írói rangját tekitélyes számú műve biztosítja a hazai és a kortárs magyar irodalomban.