Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Szenes Piroska

írónő jellemábrázoló tehetsége és lélektani érzéke akkor kulminál, amikor Katka szenvedélyes szebbre-jobbra vágyását, forró életoptimizmusát a brutális megalázások után is épnek, hitelesnek tudja ábrázolni. A kis szolgálólány így nő két háború közti regényírásunknak talán egyetlen olyan hősévé, akit a nagy irodalom alakjaival is össze lehet vetni. Csanda Sándor az Első nemzedék-ben az Édes Anná-val és az Árvácskával való rokonságot említi (és ezt átveszi a mostani kiadás fülszövege is). Én a regény újraolvasása közben inkább Thomas Hardy Egy tiszta nő-jével és Martin Andersen Nexő Ditte, az ember lányá-val való analógiát éreztem.

A Csillag a homlokán „magántörténete” társadalmi szempontból véve nem játszódik légüres térben, hanem a realista regény követelményeinek megfelelően bele van szőve a korszak társadalmi és politikai viszonyaiba. Az írónő nem hátrál meg az izgalmas történési idő (az 1918-as államfordulatot megelőző és követő évek) és a helyszín {a magyar—szlovák nyelvi határ) által különösképpen exponált korproblémák előtt. Társadalom-történeti ismereteinek keretei és a műfaj által nyújtott lehetőségek között „becsületes objektivitással” mutatja be a kiéleződött nemzetiségi súrlódásokat, melyek még a nincstelen dolgozók: a magyar vidékre hozott szlovák aratók és sztrájkoló magyar sorstársaik között is fellángolnak. Erőteljes, szuggesztív a regény hatóterületé- ben mozgó társadalmi rétegek (uradalmi cselédség, parasztság, kispolgárság, arisztokrácia s az őt kiszolgáló értelmiség és szolgaszemélyzet) történelmi reagálásainak bemutatása is. A magántörténet és kortörténet ügyes, céltudatos összeszövésére a legjobb, leghatásosabb példa az, amikor a szolgálólány Katka utolsó gazdájának, a szociáldemokrata párttitkárnak és a vele már kommunista alapon szembenálló fiának otthoni vitáiból ismerjük meg azt a belső harcot, mely a szociáldemokrata párton belül a kommunista szárny kiválásához vezetett. Hasonlóan ügyes, de azért nem teljesen kielégítő a harcoló magyar Vörös Hadsereg helyi forradalmi hatásának a grófi család értesülései és egy fiatal szlovák katona élménybeszámolója alapján való érzékeltetése.

A Csillag a homlokán nem tökéletes műfaji produktum, nem remekmű, mert helyenként nyelvi fogyatékosságok, szerkezeti-ábrázolási és lélektani hézagosságok találhatók benne. Nyelvi nyerseség, darabosság, az eredeti kiadás I. kötetének megfelelő I. részben mutatkozik, ahol többek között ilyen suta mondatokat olvashatunk: „Hordták a pénzt a boltosnak régre emlékeztető ösztönnel.” (25. o.). „A libaőrző lánykák színes szoknyái megint körben gombásódtak a patak partján.” (69. o.)

A főhős fejlődése szempontjából fontos cselekménymozzanatok közül igen jól és kellő terjedelemben van kidolgozva a szlovák summások magyar vidéken való aratása, a második szolgálói helynek: a vidéki német bérlő családnak furcsán ellentmondásos, gőggel és puritánsággal kevert szellemi-erkölcsi atmoszférája, és a félúri szociáldemokrata párttitkár famíliájának a Katka lelkivilágát nagymértékben befolyásoló mozgalmas légköre. Szerkezeti-ábrázolási hézagosság viszont — a magyar Vörös Hadsereg itteni hatásának kissé hiányos érzékeltetésén kívül — a deklasszált úri-hivatalnoki család felületes rajzában mutatkozik meg; ilyen magyar családok a „prevratot” követő évek kiutasításainak és elbocsájtásainak áradatában ezrével voltak, és a prózaíró Darkó István és Tamás Mihály, valamint a költő Győry Dezső alkotásaiban szuggesztív és differenciált képeket kaptunk róluk; Szenes Piroskánál ez a tipikus, a cselédlánytartáshoz még nyomorában is makacsul ragaszkodó család éppen csak felbukkant, és — •a Katka történetében való futó szerepe miatt is — a bemutatása elnagyolt, a jellemző vonásokat mellőző lett.

Lélektani hiányosságot a regény záró cselekménymozzanatában tapasztalunk. Itt az életoptimizmussal teli és forró boldogságvágytól fűtött Katka váratlan összeomlását, az egyéniségéhez méltatlan otthoni házasságba való megfutamodását nem érezzük hitelesnek. Ezt a fordulatot csak egy megrendítő csapás válthatta volna ki nála, s a némi bajnak látszó, hiányosan kifejtett és motivált betegséget — melyet Katka mélyebben nem tudatosított — nem látjuk ilyennek.

A most vázolt részfogyatékosságok ellenére a Csillag a homlokán életteljes jó regény, s mint ilyen a két háború közti regényírásunk legsikerültebb alkotása. A többi regény közül Tamás Mihály Két part közt fut a víz-e, Neubauer Pál Jóslat-a és Pgri két műve j Főikéi a nap, Égő föld) állítható melléje. Mi az, ami a Szenes-regényt ezekkel szemben is kiemeli? Az, hogy a helyi viszonyok erőteljes ábrázolásán, a hie et nunc elvének