Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Fónod Zoltán: Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában
ból... a berlini magyar könyvkiadás azonban döntő jelentőségűnek mutatkozott a csehszlovákiai magyar irodalom első éveiben.” A hazai próbálkozások közül elsősorban a Kazinczy Társaság tevékenységét említhetjük. 1925-ben megszervezték a Kazinczy Társaság könyvbarátai nevű könyvpártoló szervezetet, s két éven át a berlini Voggenreiter kiadványaiból válogatták a csehszlovákiai magyar írók műveit. 1927-ben pedig a Társaság vezetői megszervezik az önálló könyvkiadást, Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet néven. A kiadványok nagy része a hazai irodalmat képviselte, melyet a Könyvbarátok Társasága terjesztett. A Kazinczy Szövetkezet tevékenységének első négy esztendejében (1928—1931) a Kazinczy Könyvtár sorozatban 21 mű jelent meg, ebből 16 csehszlovákiai magyar. A Kazinczy Társaság közgyűlésén Sziklay Ferenc elsősorban a könyvkiadás eredményeire utalt, amikor a Társaság tevékenységét értékelte. Ekkor rendezték meg először az Országos Magyar Könyvhetet is (1929. december). A gazdasági válság éveiben nagy nehézségekkel küzdő Kazinczy Szövetkezet helyzete a harmincas évek közepén némileg fellendült. 1936-ban a hazai magyar íróktól tízkötetes prózai sorozatot jelentetett meg, a későbbiekben azonban nem tudtak megküzdeni a fokozódó gazdasági nehézségekkel. A Szövetkezet egyébként kezdettől fogva az ellenzéki pártok kultúrreferátusá- nak irányítása alatt állt, s ahogy Turczel Lajos írja a Két kor mezsgyéjén című művében, „fénykorát abban az időszakban (1928—32) érte el, amikor vezetőségében a még reálpolitikai pozíciókon álló Szent-Ivány-szárny volt túlsúlyban.” A Kazinczy Szövetkezettel egyidőben könyvkiadási kísérlet történt Pozsonyban is. A magánvállalkozással létrejött írók Kiadóvállalatának (IKVA) tevékenysége (szellemi vezetője Barta Lajos volt) azonban négy regény és egy verskötet kiadása után megszűnt. Próbálkozott könyvkiadással a kassai Renessaince kultúregylet is, de kevés sikerrel. A Renaissance-könyvtár füzetsorozata — ahogy Fábry írja — a „progresszív kultúregylet” kezdeményezése akart lenni, „Egy-egy írónak a Kassai Naplóban már e célból könyvszerűen szedett verseit, novelláit” kívánták költségmegtakarítással kiadni. Fábry egyébként úgy tekint a húszas évek Kassájára, mint irodalmi központra, amikor a város hasonló szerepet vállalt, mint Batsányi és Kazinczy korában. „Az induló szlovenszkói magyar írás lényegében itt és innen startolt: Darkó István, Földes Sándor, Győry Dezső, Jarnó József, Komlós Aladár, Márai Sándor, Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a Kassai Napló Vasárnapjában leltünk megértő otthonra” — írta Fábry 1955-ben a József Attila- emlékek idézése kapcsán. Fábry Zoltán közlése alapján tudjuk, hogy a Renessaince Könyvtár öt füzetet adott ki, a tervezett József Attila-kötet (Tüzek éneke] azonban nem jelent meg. A rövid életű kísérletek közé tartozott a Kassai Munkás kiadóhivatala által 1921-ben kezdeményezett Munkáskönyvtár is. A tervezett füzetsorozatból a csehszlovákiai magyar irodalmat két kötet (Mácza János és Vécsey Zoltán kötete) képviselte. A sorozatban több külföldi szerző műve is szerepelt. A harmincas években Az Út Kiskönyvtára keretében is megpróbálkoztak könyvkiadással. Ebben a sorozatban jelent meg Szilágyi András Idő katonái című regénye, valamint a Balogh Edgár és Fábry Zoltán szerkesztette Barna könyv. Fábrynak Az éhség legendáját is ebben a sorozatban tervezték, a hatóságok azonban a kötetet elkobozták. A Magyar Minerva című folyóirat is vállalta egy-két kötet megjelentetését. A harmincas években átfogó kiadói program alapján két intézmény is próbálkozott könyvkiadással, éspedig a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a Tátra Könyv-, Lapkiadó és Könyvkereskedelmi Részvénytársaság. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (népszerű nevén: Masaryk Akadémia) elnökségét az intézmény megalakulásától kezdve foglalkoztatta a független magyar könyvkiadó létrehozásánk a gondolata. Tárgyalásokat folytattak különböző könyvkiadó cégekkel, többek között a Prager Könyvkiadóval is, azt tervezve, hogy évente hat kötetet jelentetnek meg, hatvannapos időközökben 16 ív terjedelemben. A Prager kiadóval 1934-ben aláírt szerződést végülis felbontották, s az 1935 áprilisában tartott közgyűlés úgy döntött, hogy saját vállalkozásban valósítják meg a tervet. Surányi Géza főtitkár a Magyar Újságban az 1935-ös év legnagyobb eseményeként jellemezte a „szlovenszkói magyar könyvkiadás régóta vajúdó kérdésének” megoldását. Szerinte: „A sokszor szétfolyó, sokszor egymást keresztező és bénító
