Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - Fónod Zoltán: Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában

munka korszaka lezártnak tekinthető, és a legutolsó közgyűlés már a tervszerű szervező munka új korszakát vezethette be.” A vállalkozás egyébként méltó lett volna az Akadémia küldetéséhez, a merész tervek azonban hamarosan megfeneklettek. A társaság vezetősége 100 ezer koronás bankhitelt vett fel, kezdetben három könyvsorozat kiadását tervezte. Éspedig: 12 kötetből álló szépirodalmi sorozatot akart indítani, Madách Könyvtár címen tudományos és ismeretterjesztő művek megjelentetését tervezte, és ugyancsak 12 kötetben képzőművészeti sorozat (kismonográfiák hazai magyar képzőművészekről) megjelenésével számolt. A tervezett szépirodalmi művek között szerepeltek Darkó István, Egri Viktor, Kaczér Illés, Morvay Gyula, Sellyei József, Szabó Béla, Szucsich Mária, Tamás Mihály és Ilku Pál művei. Tehát a polgári humanista írók éppúgy helyet kaptak, mint a baloldali Szabó Béla és Ilku Pál, a kommunista Morvay Gyula és az emigráns Szucsich Mária és Kaczér Illés. A nagy reményekre jogosító akció eredménye végül is hat kötet szépirodalmi mű megjelentetése volt. A második és harmadik sorozat terve nem jutott el a megvalósulásig. A Társaság áttekinthetetlen pénzügyi problémái miatt a nyomda fél évvel az első kéziratok nyomdába adása után a munkálatokat leállíttatta, mivel az Akadémiát a gazdasági csőd fenyegette.

Az 1937-ben magánvállalkozásból indult Tátra könyvkiadó sem volt képes megbirkózni a helyzettel. A Tátra mind a könyvkiadás terén, mind hasonnevű folyóiratában az írók „érvényesüléséhez szükséges szabad légkört” kívánta biztosítani, és csak csehszlovákiai magyar irodalmi művek megjelentetését tervezte. Anyagi nehézségek és politikai mesterkedések miatt azonban a kiadó és a folyóirat 1938 nyarán megszűnt, így a nagyszabású tervből mindössze néhány kötet megjelentetésére futotta. Itt jelentek meg a következő művek: Féja Géza: Régi magyarság (1937), Tamás Mihály: Sziklán cserje (1937), Darkó István: A deszkaváros (1938) és a szlovákiai városképeket bemutat í Tátra almanach (1938).

Dicséretes vállalkozásnak bizonyult a nyitrai íróközösség (Híd Irodalmi Szövetség) alkalmi kiadói szerve, a Híd. A Nyitrai írók könyve (1934) meglehetősen provinciális vállalkozása után egy négykötetes antológia kiadásával tette ismertté a Szövetség a nevét. Két kötet a csehszlovákiai magyar írókat (harmincnyolcat), egy-egy kötet pedig az innen elszármazott magyarországi írókat mutatta be, illetve a kortárs cseh és szlovák irodalom alkotásait jelentette meg magyar fordításban. Az antológiában huszonnégy cseh és huszonhárom szlovák író szerepelt.

A két világháború közötti könyvkiadásról szólva említést kell tennünk a Prager Jenő kiadásában megjelent művekről is. Prager magyar emigráns volt. Kezdetben Bécsben, majd 1934-től Pozsonyban élt. Magyar nyelvű kiadványai között azonban elsősorban műfordítások és haladó szellemű irodalmi alkotások szerepeltek (Karéi Čapek, Ivan Olbracht, E. E. Kisch, Solohov, I. Ehrenburg stb.). A budapesti kiadók közül a Franklin Társulat vállalkozott a csehszlovákiai magyar írók műveinek a kiadására. A Franklin kiadásában tizenegy kötet jelent meg (az egyik Szlovák elbeszélők címen, 1936). A csehszlovákiai magyar írók művei közül Budapesten Mécs László és Szenes Piroska köteteit adták ki legtöbbször.

1945 után négyéves késéssel indult meg a magyar irodalmi élet Csehszlovákiában.

1948 februárja, a munkásosztály politikai győzelme teremtette meg a kedvező feltételeket a csehszlovákiai magyarság jogainak rendezéséhez, irodalmi, kulturális életének megszervezéséhez.

A szervezett magyar könyvkiadás 1949-ben indult. Első hírnöke a Pravda Könyvkiadó Vállalat keretében szervezett Magyar Könyvtár volt, mely 1949—1952 között működött, s hozzávetőleges adatok szerint kb. 75—80 kiadványt jelentetett meg. Többségükben politikai műveket, valamint szépirodalmi alkotásokat, a cseh, szlovák és szovjet írók alkotásaiból. A fordítások mellett azonban hamarosan feltűntek az első csehszlovákiai magyar művek is (Egri Viktor: Sovánka, 1950; Szabó Béla: Az első ajándék, 1951; Dénes György: Magra vár a jöld, 1952). Megjegyzendő, hogy a könyvek záradéka szerint a Magyar Könyvtár szinte indulásától kezdve együttműködött a budapesti Szikra és a Szépirodalmi Könyvkiadóval, mintegy megelőzve az 1953-ban Prágában aláírt csehszlovák—magyar közös könyvkiadási egyezményt. Említést érdemel, hogy a magyarkérdés rendezését követő hónapokban számos magyar nyelvű, főleg politikai jellegű kiadvány, brosúra jelent meg különböző szlovák kiadók (Pravda, Práca Kiadó és a Tatran Részvénytársaság) kiadásában, a Tájékoztatásügyi és Művelődési Megbízotti