Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Mészáros László: Egy költészet metamorfózisa (tanulmány)
ered, hogy olyanok is az irodalomban és a népművelésben igyekszenek megvalósítani magukat, akiket az adottságuk és tehetségük eleve valami másra rendelt. De ez már egy más témakör. Cselényi László felvázolt ugyan önmaga számára egy kiutat a zsákutcából, de mindmáig nem tudott határozottan elindulni a választott irányban. A megoldás: a Duna-tá) mitológiája. De nem úgy, ahogyan azt a Jelen és történelem című kompozícióban próbálta, hanem azon az úton továbbindulva, amelyre Az ember teremtése és a Feketemadár című mítoszokban lépett. A forma, a technika itt szinte tökéletes — talán csak az elméleti idézetek feleslegesek — és ha az ilymódon megírandó mítoszrendszer tárgyává valóban a Duna-medencét tenné, akkor az eredmény csak eredeti és értékes művészi alkotás lehetne. A Nap-mítosz után logikusan következne a Folyó mítosza, a Duna születése. Az összetevők adottak: 1. a germán—szláv—magyar mondavilág, 2. Közép-Európa történelme, 3. Európa Jövőjének a víziója. A mitikus időkoordinátákban megszületett D a n ú b i a megéneklőjére vár. 5. EGY KÖLTÖT1POLÖG1A VÁZLATA Költőink orientációs válsága nem mindig a tudomány vagy művészet alternatívában csomósodik össze. Problémákat okoz a pszichikai meghatározottságot, a jellemet, a személyiség uralkodó vonásait összhangba hozó alapvető költői modell, viselkedési mód megválasztása, vállalása és tudatos fejlesztése is. Azt a kérdést, hogy „mit ér az ember, ha költő” ugyanis megelőzi az, hogy „milyen a költő, mint ember?” Inspiráció és vitaindító gyanánt felvázolunk egy lehetséges költőtipológiát. A pszichikai domináció szerint az emberek — tehát a költők is — érzelmi vagy értelmi beállítottságúak. Ez a felosztás alapjában véve megegyezik a pavlovi művészi és tudósi személyiségtípussal, de Pavlov egy harmonikus, kiegyensúlyozott típussal is- számol. Az érzelmi és értelmi dominációt tehát mi is úgy fogjuk fel, hogy vagy az egyik van fölényben a másikkal szemben, vagy kiegyensúlyozottságról, tehát harmóniáról van szó. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kiegyensúlyozott típus a legritkább. Az érzelmi pszichikai dominációjú ember alapállásai tehát szentimentálisak, az értelmi beállítottságúé pedig intellektuálisak. Pavlov jellemzése szerint az érzelmi típusnál az első jelzőrendszer dominál a második felett, és a gondolkodást a képi-emocionális, beállítottság determinálja. Az értelmi típusnál a második jelzőrendszer az uralkodó, a gondolkodás pedig nyelvi-absztrakt jellegű. A szentimentalista beállítottsághoz a bohém, szeladon és mártír költői alaptípust rendelhetjük, míg az intellektuális beállítottság az artista, moralista típusokat vonzza [az „artista” fogalmat „művész” értelemben használjuk). Ezek az alaptípusok aztán a társdalmi interakciókban különféle résztípusokra — konkrét, sajátos típusokra — bonthatók, ahol ezek a résztípusok egyben magyarázzák Is az alaptípusokat. Tekintsük át mindezt táblázat formájában: Egy költőtipológia vázlata Pszichikai domináció Alapállások Alaptípusok A társadalmi orientáció résztípusai Érzelmek Értelem — szentimentalista — bohém — szeladon — mártír — előadó, színész, mókamester — kereskedő, reklámszakértő, ügynök — remete, szektavezető, prédikátor — intellektuális — artista — moralista — bárd — kritikus, esztéta, tudós — jogász, szociológus, filozófus — szervező, politikus, forradalmár
