Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Mészáros László: Egy költészet metamorfózisa (tanulmány)
Hosszú sora s a táj fölött hattyú sír leng az ég Évek dübörgő századok nyikorgó lendkerék Kattog az óra hull a szem méri a gyors időt S az égen egy veres madár kering a rég kidőlt Cserfaerdőt siratja tán alatta ring a tó Ki érti meg e cserfa-nép hitét az áradó Vizek a megtört jegenye öklelő bánatát A fű a fürj a kankalin dacos alázatát Ki érti meg a tört rezet az anyókák fején Ki érti meg a bánatot a vén munkás szívén S szíve fölött a forradást a puskatus nyomát Ketyeg az óra kergeti a századok sorát Dudál a szél jön a tavasz a Vág a vén Duna Árad és mégis él e nép nem csügged el soha”. „pusztító tüzek árvizek földrengés háború süvölt a pillanat nagy föld gyalog a duna mellett ott sehol micsoda erő micsoda akar agy immár annyi hol készteti őket vár soha süvít a sors keretezi”. A különbség grafikusan is szembetűnő. Tévedés lenne azt hinni, hogy az olvasó-, képes és hajlandó kitölteni az űrt a Jelen és történelem verskompozícióban. Korábban vázolt modellünk szerint a költészet megismerés és jelentés a megismerésről, a megismertről, a költőről stb. Cselényi kompozíciói azonban mintha csak a megismerésfolyamatát tükröznék. Nem a jelentőségtől terhes gondolatot, csak a gondolat születése előtti szóciklon örvénylését. Mely viszont ábrázolva, leírva megmerevedik és nem termeli ki a virtuálisan esetleg benne rejlő gondolatot. Ezt a tényt jelzik Cselényi alcímei is: lehetőségek egy elképzelt szöveghez. Tehát nem a megvalósított elképzelt szöveget kapjuk, csak annak egy lehetséges vázlatát. A világ totalitása és mobilitása előtt megtorpanó költő nem mindig helyesen tette fel a kérdéseket, s ezért nem kielégítők a válaszai sem. 4. EGY GONDOLKODÓ VÁLSÁGA Cselényi László saját bevallása szerint is több alkotói válságot vészelt át. Ez azonban teljesen logikusnak és természetesnek tűnik, ha figyelembe vesszük a költő terveit és ambícióit. „Világéletemben az egységes, totális világlátás, az összefüggő, nagy kompozíciók, hosszú versek mániákusa voltam”, írja A riporttól a mítoszig című vallomásos szövegben (Jelen és történelemi. Máshol így vall: „én a kort szerettem volna megörökíteni, azt a bonyolult kort, amelyben élnem adatott”. Majd más helyen azt is elmondja, hogy már kora ifjúságától regényírónak készült, hogy egész életében tulajdonképpen egyetlen könyvet, egyetlen verset ír.
