Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Mészáros László: Egy költészet metamorfózisa (tanulmány)
2. EGY POÉTIKA VÁLTOZÁSA Cselényi László költészetében tartalmilag kezdettől fogva a társadalmi állásfoglalások és az irodalmi kötődések motívumai dominálnak. Már korai költeményeiben határozottan felismerhető a költői alapállás, a költészet tárgya és a poétika alappillére is. A Számadás című versben szinte maradéktalanul felismerhető a költői szubjektum, alapállásaival, aspektusaival és prekoncepcióival együtt. Gondoljuk csak át a következő idézeteket: „Ki kába hasonlatokért odaadtam szép ifjúságom Elszürkült csőrű kismadár ki csak mereng lapuló ágon S nem mer röpülni ha az ég sólyomszárnyakkal csalogatja Mert riasztja a végtelen .. „Patak ha cseng lepke ha száll annak van értelme milyen kedves A kacagó vízcsobogás bánatot olt s ha zúg a fenyves Dalra robban a sok madár s lebeg a lepke szárnya-héjja De a te zord dalaidnak van-e értelme van-e célja A nép izzad keze nyomán rohadttá-nyűtt az eke szarva Mit bánja az a versedet gondja-vágya egy marék szalma Marháinak feje alá éjjeli elpihentetődnek” „Az élet rossz a sors gonosz de az ember e fejlett állat Azért lobbant föld sarából fénnyé ésszé azért von vállat Istenre is mert van hite megváltoztatni a világot” „Indulok újra világot hódítani a rímeimmel”. A Históriás énekben pedig benne van a megfigyelés tárgya: az egész élet, az egész világ. Figyeljük csak meg a vers tárgyszerű kulcsszavait: tüzek, árvizek, földrengés, háború, szél, fák, virágok, tavasz, Vág, Duna, Komárom, cserfa-nép, lányok, nóta, mosoly, gyümölcs. A kulcsszavakat össze is vonhatjuk: történelem, természet, szülőföld, nép. Nem kétséges: ezek Cselényi kulcsfogalmai. A Számadás és a Históriás ének Cselényi korai stílusának, verstechnikájának uralkodó jellegét is jól példázza. Legerősebbnek Juhász Ferenc hatása tűnik. Később Cselényi így sorolja fel megihletőit és mestereit: Illyés, Benjámin, Kassák, Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy, Juhász és Nagy László. Cselényi jellegzetes módszere, poétikájának alappillére ugyancsak fellelhető már korábbi verseiben is. A vonat este Prága felé indul című vers a tárgy és a tulajdonképpeni vers elkülönítésére példa, a Nap-ének pedig a szimultaneitás alkalmazásának figyelemre méltó alkotása. Az Összefüggések és a Kiegészítések aztán már az „új Cselényit” vetítik elénk. A legszembetűnőbb a verstechnika változása, a mű — a megismerés, az elképzelés, a költői tapasztalat — prezentálása formájának a lényeges módosulása. A vers Itt: szavanként, szókapcsolatonként, tőmondatonként tördelt sorok halmaza. Első pillantásra még csak nem is szöveg, inkább csak szógrafika. Az ihletet bizonyára Joyce szolgáltatta: „össze kell zúzni a szavakat, hogy kihámozhassuk belőlük a lényeget, be kell oltani, keresztezni kell egymással, hogy eleddig ismeretlen változatokat tenyésszünk ki, sose képzelt lehetőségeket kell nyitni a szavak előtt, össze kell kapcsolni a hangokat, amelyek — bár egymásnak szánták őket — sohasem találkozhattak.” A tanács kiváló recept részletproblémák megoldására, de nem válhat uralkodó elvvé, technikává, poétikává. Egyszerűen azért, mert a szó nem csupán hangok kapcsolata, hanem valós dolgok jelölője (reprezentánsa, szibóluma) is. Önmagában a szó, mint elem csak lexikális egység, konvenció kérdése. Értelmet, funkciót a szó csak nagyobb struktú- rális egységekbe illeszkedve nyer, de a jelentés hordozójává akkor már az a magasabb szintű egység válik. Cselényi szőkombinatorikája azonban nem közvetít új információs tartalmakat. Pedig Cselényi ráadásul a saját korábbi prózai és költői műveit, szövegeit -veszi alapul, azokat variálja, kombinálja, montázsolja. Az új összefüggésekben, az új
