Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Dobos László: Sodrásban (regényrészlet)
kelőség lett. Gogoléktól jött, ő lett a város revizora, Klesztakov. Lehet, hogy ez a történelem Ítélete, előbb-utóbb minden kisvárosba megérkezik egy revizor. Akkor jött a mérnök, mikor ä kis termetű bennszülöttek sora fellazult, amikor az emberi libasorban hézagok keletkeztek, mikor a pusztítás vagy a félelem tágította helyekre be lehetett állni. Akivel szót váltott, annak kezet nyújtott, mosolyával szinte ráfeküdt az emberre. Mozdulatai gyorsak voltak, határozottak, futó lett a tétovaság, a gyávaság, a mozdulatlanság utcáiban. Nagy futó. Vállalkozó. Ez is beletapadt a fiú látásába, a nagy futó, aki bámész emberek sorfala között lohol, liheg, magyaráz, mutogat, s mosollyal kíséri mozdulatait, mert tudja, hogy mutatványt, történelmi mutatványt produkál. Hencegett is vállalkozásával: Kérlek, hisz itt van pénz, ez demokrata uralom, kérlek szépen, Magyarország ehhez képest koldus világ, éhes orsziág, mindent elölről kezdeni őrültség. Mikor lesz abból színvonal? Én is most tudtam meg, hogy volt szláv nevű ősöm, megkeresz- telkedtem másodszor is, no és mi van abban?... Hívtak, és eljöttem. Hol van az megírva, hogy csak magyar ükapától üdvözülhet az ember, nem úgy van? ... Királyi elődeim nincsenek, tudom, hogy nincsenek, de egyszer kiderülhet, hogy szláv harcosok voltunk, mert most azoké a szó, a harcosoké ... És volt az egészben valami megható, agitátorok jöttek Szlovákiából, járták az országot, beszéltek, hívtak, vendégeltek is, volt kolbász és bor egy hosszú asztalon, mutatták térképen az országot, a Tátrát, azokat a helyeket, ahonnan kiviszik a magyarokat, és mi jöhetünk a helyükre; „Szlovák testvérek, testvérek, gyertek vissza a hazátokba ..így fejezték be a beszédeket . . . Gyarapíthatok országot én is, nem így van? És jöttem... A Német Birodalom bealkonyult, Európa jövője a szlávság, nem így van? Jobb hamarább, mint később, én ezt mondom ... De mérnök űr ... Itt tizenhat munkásom van, és én fizetek, engem szeretnek a munkások, kérdezzék meg tőlük ... De mérnök úr ... Ha este kinézel, engem láthatsz, villanyhálózatot építek, a falvakba én viszem a világosságot... Ahol én megjelenek, ott kigyúl a fény. Kérdezd meg, kérlek szépen, vagy ha nem hiszed, győződj meg, raktáram értéke a mai nappal félmillió, ezt én hoztam létre a saját eszemmel... De mérnök úr ... Vendégelnek mindenütt, három napig sem józanodunk ki, így hordanak haza szekereken, csókolják a kezemet is... Vállalkozni kell, kérlek szépen, mert mivel jöttem én ide? Ti féltek a kockázattól. Én most kertet veszek, betelepítem, amit két év múlva kisajátít a v<áros, ma a telekbe kell fektetni, aztán veszek egy malmot, ami mindig kell, nem így van? Mert milyen szép a búzakalász... Mert Edison mit csinált! Gondolkodott, és belevágott; amit még nem tudtak az emberek, azt megcsinálta nekik. És istenítették, a vállán hordta az emberiség... De mérnök úr ... En a fénykort akarom, egyszer valami ünnepen körültekerem magam fényes réz- dróttal, teleaggatom magam égőkkel, és így megyek végig az utcán, mert én szerelmes vagyok a fénybe... Veszek egy nagy darab erdőt is, itt nagyon szépek a folyó menti erdők, így kell magunkat belevésni az emberek emlékezetébe, hírnév nélkül nincs érvényesülés, és ez a haza érvényesülés ... Ez a szózuhatag is ott van a fiú fülében: a csend és a temérdek összehadart sző, a hangos nagy futóé. Sok beszéde miatt elnevezték századosnak, elég hallani minden századik szavát a megértéshez. Mert a magyar királyoknak is az volt a bajuk, szegény királyok voltak, nem tudtak gazdálkodni. Ez igaz, csak elhallgatják; mondják, milyen vitézek voltak, milyen csatákat vesztettek és nyertek, de hogy milyen gazdák voltak, azt még nem foglalta versbe senki... És olyan volt az egész ország, mint a királyok, nem így van? Mert a jó gazdálkodás az tulajdonság, ha nem született velünk, meg kell tanulnunk,
