Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - Morvay Gyula: Visszatérés (novella)

— Cssst! Keresd meg Morzsit!

— Keresd meg te — vágott vissza a felesége. — Most pénzről van szó, nem a kutyáról, na!

—Házat, földet, kertet, gyümölcsöst, szőlőt vettél — folytatta Muhari.

— No ugye — kapott Muhari szavaiba Dasi. — A birtok elvitte a pénzt.

— A pénzünkért jöttünk, Dasi — mondta majdnem egyszerre a három ember.

Tömegei és Agócs felálltak; Dasi ijedten nézett feleségére: most mi legyen? Mit gondolsz, mit csináljak? Szóljak az ügyvédnek, vagy a rendőrségnek? Talán a tanácsnak. Kérjek valamennyi pénzt, hogy ezt a három embert kielégítsem? De mi lesz, atyaisten, mi lesz, ha jönnek a többiek?

Muhari felállt, Dasihoz lépett, öklét az asztalra tette; mozdulata azt jelentette: „Gyerünk, nincs idő!”.

Dasi kanalához nyúlt, mintha dorongba kapaszkodna a megáradt folyóban; érezte, látta: reszket a keze, s nagyon félt.

— Tán csak nem akarnak megölni? Hárman vannak. És mit csinálok, ha holnap •megint beállít három ember, hogy adjam vissza a pénzt?

— Menjünk az elsőházba! — mondta keményen Muhari.

Dasiné utánuk szaladt, a kendőjét rángatta; eszébe villant: hol is a pénzük? mennyit is adjanak vissza? Megkeményedett Dasiné, a szavak belecsontosodtak; semmit sem adnak, semmi nem jár vissza.

— Autót, szőlőt, gyümölcsöst is vettél — mondta Muhari. — Jutott, mindenre jutott; azon a pokolnak is beillő éjszakán megcsapoltad a falu bugyellárisát. Nyisd ki a ruhás- szekrényt! Nem én veszem elő a pénzt, az a te dolgod. Vedd csak elő, ami nekünk •dukál!

— Az az én pénzem, ne próbálják elvenni, megdolgoztam érte, tudják? — kiabált Dasiné, befurakodva az elsőházba, ahol egyenesen a szekrény elé állt.

Muhari észre sem vette az asszonyt, hadd álljon szétterpesztett lábbal a ruhásszekrény előtt; Muhari ráér.

— Azt hittük, hogy megmentesz minket — mondta Muhari az ijedt, reszkető ajkú Dasinak. — Megmentés helyett tönkrementünk; itt állunk semmi nélkül, most a tőlünk ellopott pénzen kell kezdenünk új életet; fizesd vissza pénzünket. Az utolsó fillérig!

Dasi nem mert Muharira nézni; feleségét bámulta: milyen blúz van rajta, milyen -szoknyát kapott fel; mintha először látta volna felesége blúzán a kék gombokat. Kék üveggombok női blúzon? Kosovics Éráz, az aranyfüst- és képráma készítő piros, sárga, zöld és fekete cérnával varrja a menyecskék sevró-cipőjét, és kék gombokat tesz a cipőszárra, azokat a picurka, kék üveggombokat. A női blúzon is lehet kék üveggomb.

— Állj félre! — mondta kemény hangon Dasi feleségének. Kinyitom a szekrényt. Értsd meg: ki kell nyitnom a szekrényt.

— Nem nyitod ki! Nem értem meg! Nem fizetünk, mert nem fizethetünk! Nincs annyi pénzünk!

— Eríggy a francba, ha mondom! — azzal elkapta felesége karját, maga felé rántotta, majd a szoba közepére pördítette, egyet fordított a kulcson, s kinyitotta a ruhás- szekrényt.

Felesége visszaszalad a szekrényhez, el akarta onnan rántani az urát, de az nem -engedett; Dasi felhajtotta az ingeket, törülközőket, s elővette a csomagolópapírba rakott pénzcsomót, s visszaeresztette helyükre az ingeket.

Egy marokkal nem bírta átfogni a pénzkötetet: akkora, olyan nehéz volt, mint a szérűn száradt vályogdarab.

Dasiné két tenyerébe temette arcát, úgy sírt.

— Menjünk a hátulsóházba —mondta Dasi.

Felgyújtották a nagy csillárt: a szobában minden ragyogott; a bútorok fénylettek; Agócs azt hitte: tükrök előtt jár.

Dasi vörös szőrrel kivert kezefejee nehezen nyomódott a papírkötegre. Felesége egyre •erősebben sírt.

— Abbahagyhatnád! Nem vagyok gyerek! — dörrent feleségére Dasi.

— Koldusbotra jutunk — ordította sírva a felesége.

— És te juttatsz koldusbotra. Akkor is mondtam neked, hogy ne!, ne!, de amit te .abba a kosfejedbe bevettél, abból vasvillával se lehetett kiverni. Itt van; elpusztulunk!