Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Cselényi László: W-variációk (montázs)
nyomásom, hogy oda se figyel minderre, hogy soha sincs jelen, gondolatai ki tudja, merre kószálnak. S mégis, amikor kénytelen-kelletlen visszaráncigáltuk őt ismét a földre egy-egy mellének szegzett kérdéssel, kiderült, hogy pontosan tudja, hol van, miről esett szó s helyes válaszokat tud adni a hozzá intézett kérdésekre. S hogy ez a valóságnak megfelelő megfigyelés, többen bizonyítják a Weöres közelében élők közül. Mi hát a magyarázat: itt van vagy nincs itt? III. A művész — irja Paul Klee — nem tesz mást, mint áll a számára kijelölt helyen — akár a fa törzse — és egybegyűjti majd továbbítja mindazt, ami a múltból benne feltör. Nem szolgál s nem is parancsol, csak közvetít... A korona szépsége nem a sajátja, csak rajta áramlott át... A jó vers élőlény, akár egy alma. Él s éltet. Vajon mit jelent, nem tudja és nem is érdekli. Egy s ezer jelentés ott s akkor fakad belőle, mikor nézik, tapintják, ízlelik. 3/1 feküdtem és egyszerre csak határtalan tényekre és nyugalom fogott el a tény nem más mint az elemi mintha a lényem a világ mindaz aminek esete fennáll a képben tények és nem dimenziókhoz kötött részei pillanatra csak összessége Mi képeket alkotunk magunknak A tény nem más mint az időbeli személyiségem 3/2 Ügy hiszem, szükségszerű dolog, hogy a kultúra eltemetődjön, mint Hellász épületei; egy későbbi kor talán majd megint kiássa. Gyönyörű, de idegölő és pestisnél gyilkosabb nappal van már Dante ideje óta, az emberiség alaposan kiérdemelte a gyógyító éjszakát. A művészet és gondolkodás: betegség; csak ostobaság gyógyíthatja ki belőle az emberiséget. A görög-római kor után Krisztus adta ezt az ostobaság-injekciót, ma megint új Krisztust ás új középkort várnak. 3/3 „Mi lesz mostan, alig használt, príma hátultöltő semmi / Pedig én még most akartam egy igen-nagy költő lenni — idézi Vas István Weöres korai versét s hozzáteszi: Ki gondolta volna, hogy e hányaveti, groteszk irónia mögött ilyen céltudatos nagyratörés feszül. Most döbbenek rá a nagy költővé készülődés komoly bejelentésére, akkor csak gyerekes hetvenkedésnek olvastam... Nemsokára látnom kellett, hogy ez a gondolatmenete tartósabb rögeszmének ígérkezik... de évtizedekbe tellett, amíg tudomásul vettem, hogy Weöres a mi századunk legkövetkezetesebb világnézetű magyar költője. 3/4 Az a sejtésem, hogy ugyanarról lehet szó Weöresnél, mint párizsi írókollégámnál, akinek sokbeszédű francia neje van. Barátom az évek, évtizedek során úgy
