Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Cselényi László: W-variációk (montázs)
Ezerkilencszázhetvenkettő április vége felé befutott a Balt-Orlent Express a pozsonyi pályaudvarra. Weöres Sándor, Károlyi Amy és Bata Imre eleget tettek végre többszöri meghívásunknak s eljöttek széjjelnézni „a felső végekre“. Egy életre szóló élményem és szemeszterekkel fölérő tananyag volt számomra az az egy hét, amelyet Weöres Sándor közelében tölthettem. S egyáltalán nem, amint gondolhatnók, a költő szájából elhangzó aranymondások miatt. Weöres, mint köztudott, kevés beszédű ember. A tananyag a személyes jelenlétében, a belőle sugárzó vonzásban volt, a körülötte kialakult légkörben és hangulatban. II. A Nietzsche utáni filozófia nagyrészt és bevallottan nyelvi jellegű — írja George Steiner. A tizenkilencedik század szóeposzai, az érvelés óriási méretei Hegelnél, Schopenhauernél, a Zarathustrában, a legszínvonalasabb mai filozófia jelentős részében az aszkézis reflexének, gyakran a matematika köntösében megjelenő, végsőkig vitt szigornak adják át helyüket. így a szimbolikus logika és a tételek számozása a Tractatusban az algebrai bizonyítás világosságára és kimutatható koherenciájára való törekvést példázza. Ez esetben Spinoza Etikájában fedezhetjük fel ismét az ős ösztönző erőt. 2/1 A leképezés logikai kivillant volna a lény időtlen fundamentuma mely nem én s nem mis formája a képben közös d leképezettel s logikai mindentől független és mindennel azonos abszolút létező tények és nem dolgok összessége aztán leírtam VAN NÉHA OLYAN PILLANAT MELY KILÓG AZ IDŐBŐL 2/2 Weörest nem a mítosz ragadja meg, hanem az abban megnyilvánuló szintetizálásl mód — írja Bata Imre. Nem egyetlen mítoszkor foglalkoztatja, hanem a mítoszok univerzuma. Az egység princípiuma, a megosztottság elve, az azonosság és a nem azonosság együtthatósága. .. általában eliminálja az időt, eltünteti, feloldja a térben. Ahogy a teret bensővé és végtelenné alakítja, az idő pillanatnyivá zsugorodik ... A Weöres-vers terét a pillanatnyivá zsugorodott idő és a végtelenre tágult tér határozza meg. 2/3 Verseim már alig hasonlítanak mindahhoz, amit költészetnek neveznek. A forma mellé végre megjelent nálam a tartalom, de minden eddigitől eltérő módon. Nincs logikai láncolata, a gondolatok, mint a zeneműben a fő és melléktémák, keringenek anélkül, hogy konkréttá válnának. A gondolatok nem az értelem rendje szerint, hanem az értelemre mintegy merőlegesen jelennek meg. 2/4 Egy álló héten át szüntelenül az volt az érzésem, hogy Weörest untatja mindaz, ami körülötte történik, amivel traktáljuk, amit mutogatunk neki. Az volt a be1/4
