Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - KRITIKA - Varga Erzsébet: Jegyzetek a cseh nyelvű Nyugat-antológiáról

mint esengés? Hisz abból gyúrt kezed / És nem szerettem senkit s voltam átkozott, akit az emberszív kivet... II Taníts meg rá, hogy újra áldjalak / S feledjem el, hogy nem találtalak... / Oh add, hogy elfeledjem ezt az életet!“] például Így hangzanak a cseh fordításban:

„Nemei jsem nikoho rád a lidé zavrhli me.

Uč m é zas blahoŕečit Ti, byt vteleným orodováním.

Ať zapomenu se trápit tlmto životem prohrávaným, ať na všechno zapomenu, i že nenašel jsem Té.“

Mint e néhány sorból is látjuk, a nyilvánvaló változtatások ellenére a vers tipikusan Füst Milán-i vers marad, s ugyanolyan élvezhető, mint az eredetiben, mert a cseh változat nem csupán egyszerű tolmácsolása a költő gondolatainak, hanem egyúttal maga is magasrendű költészet.

Ha valaki alaposabb elemzésnek vetné alá az antológiában közölt valamennyi versfordítást, valószínűleg kifogásolható pontatlanságokat is felfedezne benne. Annyit azonban mindenképpen el kellene ismernie, hogy a cseh nyelvű Nyugat- amtológia a maga nemében úttörő vállalkozás, s hogy méltóképpen reprezentálja a cseh olvasóközönség előtt a Nyugat nagy nemzedékét.

Sajnos, a Veľká generace. Básnici Nyugatu című kiadvány mindössze 1500 példányban látott napvilágot. így aztán egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy ez a nagyszerű antológia már megjelenésekor hiánycikk volt.