Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - FÓRUM - Mács József: Beszélgetek a lovammal
Mács József BESZÉLGETEK A LOVAMMAL — Kedves Hasszán, alaposan elnáspángoltak az Irodalmi Szemle februári számában. ;Fájt a verés? — Kitalált ló vagyok. Falun született tegnapi szegény gyermekek álma. Nem éreztem .az ütéseket. — Hogyan is születtél, ha nem vagy valóságos ló? — Hosszú a sora, de rövidre fogom. Nem is tudom pontosan, hány éves lehettél, arra azonban esküdni mernék, hogy még jóval az ötvenen innen, amikor mentél valahová, -és a saját bölcsőbeli sírásodat hallottad. Számonkérés formájában hangzott fel a lélek -vagy a tudat mélyebb rétegei alól. Valahogy így: hol a föld, hol a ló? — Azt akarod mondani ezzel, hogy ha belső hang nincs, te sem vagy, nem korbácsolhatnak meg olyan vad indulattal? — Mérget vennék rá. Bár, amilyen dzsungel-törvények uralkodnak az irodalmatokban ... — Térjünk vissza a síráshoz, az általad fontosnak tartott belső hanghoz. Valóban Olyan nagy szerepet tulajdonítasz neki, hogy a születésedet is összekapcsolod vele? — Nézd, zavarban vagyok, mert most nekem, a lónak, okosabbnak kellene lennem az embernél, akinek füle van, de nem hall, szeme van, de nem érti, amit olvas. Az a sírás a gyerekkor nagy hiányérzetére figyelmeztet. Nem csupán a te sírásod ez, mindazoké, akik rendhagyó módon születtek falun, szegényen, mások szolgálására kényszerítetten. Több évszázados földéhség sír fel itt tulajdonképpen, s a vágy bennem ölt testet, a kitalált lóban. — Ezt nekem magyarázod, aki a világra hoztalak? — Szó sincs róla. A korbácsolómnak, aki — úgy látszik — az életből nagyon keveset ért meg. S mivel az író anyaga az élet, a kritikusnak az élet legmagasabb fokú iskolájával kell rendelkeznie. Hadd ne mondjam, hogy az én korbácsolóm hányadik osztályban tanul. — Ne légy goromba. Hiszen magad mondtad, nem érezted az ütéseket. Tulajdonképpen miért vert meg? — Nem azt tekintette kiindulási alapnak, amit a kezében tartott, hanem amit ,ő elképzelt. Nem azzal vitatkozott, ami a születésemet megelőző történetben attól a bizonyos sírástól a kiteljesedés felé halad, hanem ami nem történt úgy, ahogy ő szerette volna. Ügy beszélt a könyvről, mintha ifjúsági regény akart volna lenni. Holott csak ifjúságnak ajánlható olvasmány, s nem egyetlen öszefüggő műben, hanem két önálló történetben. Ezt én is tudom, pedig még csak valóságos ló sem vagyok. — Ha így van, kérdezem tőled: lehetett volna-e a nevedet viselő (Hasszán) kisregényből és a címadó elbeszélésből (A vesztes) egy regény? — A lehetőség nem kizárt. De ez meg sem fordult a fejedben. Én például később születtem, mint könyvbéll társam. A vesztes, amely — ha lóemlékezetem nem csal —
