Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - HOLNAP - Tóth Károly: Néhány sor, Óda (versek)
Oda kereshetnénk egy pontot a végtelenbe futó egyenesen kívül pontosan szerkesztett síkidomok árnyékában ahol csak az ember képes elhinni hogy nem része a geometriának és . . . talán épp akkor a bár piros fényében tizenegy óra körül — amikor az éhség a hangulatfénybe lerángatott vacsorára amikor a pincér már feljegyezte életrajzunkat igen akkor mert az ajtóban megjelent és szemével átszúrta mint fényszóró pásztázta a hangulatot egy valaki a drága vágott sonka már előttünk volt atomrakéták köröztek a lámpák körül mint a legyek s valaki a fogát szívta szétvetett lábbal és bennem thomas mann 29-beli érzéseit idézte fel te is éhes voltál de valahol a bárpulttal szemben a piros fényben zene hallatszott és piros alakok tűntek fel megkeverve a cigarettafüstöt részegen táncolva a parketta-téren ki-ki a maga talpalatnyi parkettjén nem törődve a reflektorfénnyel akkor értettem meg: felelős vagyok érted az időnek ebben a töredékében megértettem életem minden mozzanata ide torkollik ebbe a bárba ahol atomtöltetű legyek köröznek a lámpák körül, ahol bár éhesek vagyunk, mégis félve piszkáljuk a vágott sonkát a pincér benyújtja káderlapunk végeredményét rendre — és érzem te is nevetsz, nevetünk félelmünk egycsapásra felszívódott a pincér tekintetében hisz már nincs olyan számla amit nem tudnánk kifizetni őt ez zavarba hozza de a mi arcunkról már peregni kezd a bár piros fénye
