Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - HOLNAP - Tóth Károly: Néhány sor, Óda (versek)

TÓTH KAROLY

Néhány sor

A szívdobogásod, jaj, megannyi kalapács zuhogása, olajos légkalapácsok rúgózása, varrógépek szakadatlan zakatolása; a szívdobogásod, nyomdagépek kattogása, üzemek, gyárak, műhelyek morajlása, óriásoknak tetsző masinák szívveréseket zabáló pufogása —

és katonák menetelése is.

E dobogásról Jirí Wolker jut eszembe, és a reggeli képek a vonaton — egy nagyváros felé: kidülledt szemek, vállra billent fejek — alvók talán. Alvók,

mint a vonagló testek, a helyüket sehol sem találók, az egyórás nyugalomban, a vonatkerekek zuhogásában, míg a vonat beér.

Itt hosszú álmok a másodpercek is.

S az arcok, a homályba mosódó, a füst szagú arcok,

... a nevetők,

igen a nevető arcok, miközben fel-felüvölt a kártyalap, és sikolt a palack, az ablakon kirepülő.

Mint színházi rekvizitumok: a himbálózó, hallgatag kabátok jutnak eszembe.

(Már sokan vannak, akiket nem kérdeznek, akiknek szívdobogása a teherautóról, mint a porzó szén a kazánba dől.)