Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - Gyönyör József: A személynevek anyakönyvi bejegyzéséről

személynevet adtak gyermeküknek, holott ez az anyakönyvi kivonat alapján Tichomír változatban található az okmányokban. Vitathatatlan, hogy a jogorvoslás lehetőségével ők is bátran élhetnek. Ennek nincs semmi akadálya. Tehát az 1959. október 1-e után született gyermekek nevét is meg lehet változtatni, ha azt cseh vagy szlovák nyelven vezették be a születési anyakönyvbe, csak az eljárás kissé körülményesebb. Kérvénnyel kell ugyanis fordulni az illetékes nemzeti bizottság belügyi osztályához, amely a név- változtatást ugyan engedélyezheti, de csak abban az esetben, ha az nem ellenkezik a társadalom érdekével, ha az indokolt.6 A kiszabott illetéket természetesen meg kell fizetni. E problémával kapcsolatban még megjegyzem, hogy a rendelkezések értelmében nemcsak az számít névváltoztatásnak, ha valaki például a bejegyzett Péter helyett a Zsolt, vagy Mária helyett az Andrea nevet veszi fel, hanem az is, ha Juraj helyett Györgyre, illetve Zlatica helyett Arankára változtatja a személynevét.

Az elmondottak alapján a lényeget így lehet összefoglalni:

a) a nemzetiségeknek azok a tagjai, akiknek a személynevét 1959. október 1-e előtt jegyezték be a születési anyakönyvbe cseh vagy szlovák nyelven, kérhetik, hogy azt az anyakönyvi kivonatban anyanyelvükön tüntessék fel;

b) azok a nem cseh vagy szlovák nemzetiségű személyek, akik 1959. október 1-e után látták meg a napvilágot, és az anyakönyvben cseh vagy szlovák személynevet kaptak, névváltoztatást kérhetnek az illetékes nemzeti bizottság belügyi osztályán;

c) a magyar, az ukrán (rutén) és egyéb nemzetiségű szülők 1959. október 1-e óta gyermekük személynevét anyanyelvi változatban is beírathatják a születési anyakönyvbe.

A névadással kapcsolatban nem szabad megfeledkezni a 40. § 2. bekezdéséről sem, amelynek értelmében egy gyermeknek csak egy személynév adható (kivételt képeznek a külföldi állampolgárok). Többet nem szabad bevezetni az anyakönyvbe. Ez az egy sem lehet azonban becenév. További megkötöttség mutatkozik még abban is, hogy a fiúgyermek nem kaphat női személynevet, és természetesen fordítva. Ugyancsak nem engedélyezhető a különböző tárgyak, napok stb. neve, szóval ami nem személynév, de olyan sem, amely családnévként használatos, és esetleg valamely élő testvér neve.

A ,,Zoznam osobných mien” (személynévjegyzék) egyébként a nemzeti bizottságok részére kiadott segédanyag, amelynek az a feladata, hogy elősegítse a gyermekek nevének helyes anyakönyvezését a hirdetmény 40. §-a szerint. Tehát az a célja, hogy helyesírási normaként szolgáljon a születési anyakönyvi bejegyzések alkalmával mind az anyakönyvvezetők, mind a Szülők részére. A hirdetmény ugyanis csupán elvi szabályokat tartalmaz személynévi melléklet nélkül.

A jegyzék I. részében csaknem ezerháromszáz név található. Közülük valamennyi anyakönyvezhető. A névjegyzéket azonban a hiedelmekkel ellentétben nemcsak szlovák, hanem magyar személynevek is alkotják. A magyar nemzetiségű szülőknek a név- választáshoz a jegyzék II. része nyújt segítséget, amely a leggyakoribb magyar személyneveket tartalmazza arra az esetre, ha a szülők egybehangzó kijelentésükkel magyar nevet szeretnének adni gyermeküknek. Azok a szülők viszont, akik olyan nevet választanak gyermekük számára, amely nem szerepel a névjegyzékben, és amelynek a helyessége vitatható, a kísérőlevél alapján beszerezhetik a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézetének írásbeli szakvéleményét. Az említett tudományos intézet azonban csak nyelvi szempontból közölhet szakvéleményt a kérdezett névvel kapcsolatban, vajon az megfelel-e az illető nyelv szabályainak és a jogszabály követelményeinek. Tehát csupán szakvéleményt adhat, s azt is csak akkor, ha kétség merül fel, az esetleges döntés joga a nemzeti bizottságot, mint anyakönyvi hatóságot illeti. Félreértés ne essék, az intézet arról sem határozhat, hogy a szülők Katarína helyett Katalin nevet adjanak a kislányuknak, vagy pedig Koloman helyett Kálmánt jegyeztessenek be a születési anyakönyvbe. Az eddigi gyakorlatban nem volt helyénvaló, amikor egyes anyakönyvvezetők azt tanácsolták a szülőknek, hogy hozzanak „papírt” az említett intézettől, mert gyermeküknek csakis akkor jegyeztethetnek be az anyakönyvbe magyar személynevet. A múltban ugyanis elég gyakran előfordult, hogy a névigénylő szülők a szakvéleményért hevesen ostromolták a Nyelvtudományi Intézetet.

Említettem, hogy a névjegyzék II. része a leggyakrabban előforduló magyar személyneveket tartalmazza, szám szerint nyolcvanötöt. Sajnos, mindez kevésnek bizonyult.