Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - Tóth László: Az elvarázsolt varázspálca (mese)
magához vette a látcsövét, megkereste a helyét a közvetlenül a porond előtti páholyok egyikében, aztán leült és várakozott. Amikor a kiöregedett légtornász került sorra, felkapaszkodott a trapézhoz, ahol boldogan nézett szét maga körül, majd előkapta az inge alól a varázspálcát, háromszor megforgatta a levegőben, miközben elmotyogta a varázsigét. A Zöld Vadász a szeméhez emelte a látcsövet és árgus szemekkel figyelt. De nem kellett nagyon erőltetnie a szemét, menten látta, hogy a kiöregedett légtornász az ő legnagyobb vetélytársának, a hetedhét országban híres-nevezetes varázslónak a varázspálcáját tartja a kezében, s egy láthatatlan védőhálót varázsol vele a trapéz alá. Mert a Zöld Vadász látcsöve a láthatatlan védőhálót is megmutatta, amit rajta kívül senki emberfia nem láthatott. Szóval, a Zöld Vadász azonnal tudta, hogy a varázspálca a hetedhét országban híres-nevezetes varázslóé, csak még azt nem sejtette, hogyan került a kiöregedett légtornászhoz. Később megtudta ezt is. Addig-addig kérdezősködött mágustársa felől, addig-addig nyomozott legnagyobb vetélytársa után, míg végül lassacskán összeállt benne a kép, hogy vajon mi is történhetett azon a nevezetes délutánon a hetedhét országban híres-nevezetes varázsló házában. Arra ugyanis mindenki emlékezett, hogy a kiöregedett légtornász volt bent nála utoljára, s ő jelentette a hírt, hogy a varázsló megszökött. E tény alapján viszont azt is el lehetett képzelni, hogy a varázsló még azelőtt eltűnt, mielőtt a kiöregedett légtornász belépett volna a szobába, s miután a varázspálcáját valamilyen oknál fogva az asztalon felejtette, derék légtornászunk a varázsszerszámot gyorsan az inge alá dugta. Azután fokozatosan azt is elmesélték neki az emberek, akik között ott volt a bolhát is megpatkoló kovács, a kikapós patikáriusné, a Sárkánykirállyal viaskodó király, a szép szabóné, s ott voltak a borisszák, a bornemisszák és a többiek is, hogy a varázsló eltűnése után mindenki magával vitt valamit a házából, s a legvégén már csak egy szék és a széken egy leginkább a vasalóra emlékeztető, ám ismeretlen rendeltetésű valami maradt a szobában, de aztán annak is lába kelt, mert egy bizonyos zörgő csontú asszonyka azt is magával vitte. A Zöld Vadász ebből rögtön tudta, hogy az a szóban forgó ismeretlen rendeltetésű valami nem lehet más, mint az ő legnagyobb vetélytársa, a hetedhét országban híresnevezetes varázsló, akinek esze ágában sem volt megszöknie, csupán egy végzetes tévedés folytán önmagát varázsolta el. Méghozzá villanyvasalóvá. Csakhogy abban az időben az emberek még nem ismerték a villamos energiát, következésképpen sem a villanyáramot, sem a villanyvasalót nem ismerhették, a Zöld Vadásznak pedig a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy hozzásegítse őket ezek megismeréséhez. Ellenben elhatározta, hogy fölkeresi azt a bizonyos cérnaszál asszonykát és elbeszélget nála a villanyvasalóval. Végre elégtételt vehet majd a hetedhét országban híres-nevezetes vetélytársán. De előtte mégegyszer elment a cirkuszba, beült az aznapi előadásra és várakozott. Aztán a zsúfolásig megtelt nézőtér lelkendező és lelkesítő ünneplése közepette belépett a porondra a kiöregedett légtornász, felkapaszkodott a trapézhoz, hogy ott boldogan nézzen szét maga körül, hogy előkapja inge alól a varázspálcát és háromszor megforgassa a levegőben, s közben elmotyogja az estéről estére elmotyogott varázsigét. Erre azonban most mégsem került sor. Nem, mert abban a pillanatban, amikor a kiöregedett légtornász felkapaszkodott a trapézhoz, ahol boldogan nézett szét magakörül és az inge alól előkapta a varázspálcát, a Zöld Vadász sem tétlenkedett, s mielőtt kiöregedett légtornászunk háromszor megforgatta volna a levegőben és elmotyogta volna hozzá az estéről estére elmotyogott varázsigét, elvarázsolta a varázspálcát. Mivé? Hófehér galambbá. Ügy bizony. A galamb riadt szárnycsapkodással néhányszor körberepülte a cirkuszi sátor kupoláját, majd végül is meglelve az egyik kijáratot, kirepült rajta. A nézőteret zsúfolásig megtöltő emberek: a bolhát is megpatkoló kovács, a kikapős patikáriusné, a Sárkány- királlyal viaskodó király, a szép szabóné, továbbá a borisszák, a bornemisszák és a többiek is fékevesztetten tomboltak, tapsoltak: a mutatvány megismétlését követelték. Ugyanis mindenki a mindenki által ünnpelt kiöregedett légtornász legújabb mutatva-
