Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - FIGYELŐ - Cselényi László: Radar

című regényéről, Braňo Hochel írása Alfonz Bednár most befejezett trilógiájának, az Egy marék aprópénznek a harmadik kötetéről s még a külföldi szerzők könyvei közül is a próza; dominál: az argentin Cortázar (A nyertesek), az algériai Kateb Yacin [A szép Nedzsma) és Déry Tibor (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról) regényeiről olvashatunk ismertetéseket elsősorban.

Ezek után pedig lássuk a részleteket! Minthogy először rugaszkodunk neki a feladatnak, hogy ismertessük a legújabb szlovák próza helyzetét, nem árt egy kis visszapillantás. S minthogy a Romboid januári számának néhány anyaga módot ad erre, Adámmal—Évával kezdjük az ismertetést, s egy kis visszatekintést nyújtunk olvasóinknak a szlovák próza közelmúltjáról.

Szlovák regény, mint tudjuk, hasonlóképpen a magyarhoz, csak a múlt század óta létezik. Bajza, Húrban, Kalinčiak s Vajanský kezdeményezései után azonban a szlovák epika csak a századforduló környékén kezdi utolérni a (költészetet egy Kukučín, egy Tajovský s egy Jesenský elbeszélő művészetében. A két világháború között újabb lendületet kap ez a tendencia s megszületnek az első valóban jelentős szlovák regények: Milo Urban Élő ostora, Jilemnický Töretlen földje, Ondrejov, Chrobák, Figuli, Švantner kisregényei, majd immár a felszabadulás után Hečko „Vörös bor” című regény trilógia ja. A sematizmus mintegy tízéves intermezzója után újabb prózaíró nemzedék lép a porondra s emeli még magasabbra a mércét: Mináč (Nemzedék), Bednár (Üveghegy, Órák és percek), Jašík (A holtak nem énekelnek), Ťažký (Csupa Jó katona) regényei elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelésnek állítanak emléket. ÜJabb jó tíz- esztendős intermezzo következik, s a hetvenes évek közepétől máig tart a legújabb szlovák prózaíró nemzedék föisorakozása.

„Egykor Mináč, Bednár, Jašík, Ťažký jelentette a szlovák prózát — írja a Romboidban Juri] Bogdanov a kortárs szlovák prózáról írott tanulmányában — ma viszont Ballek, Habaj, Jaroš, Šikula, Dzvo- ník, Papp és mások.” S ezzel mintegy kanonizálja a jelenkori szlovák epika élgárdáját, melyet Pavel Števček Chudoba új regényéről írott recenziójában már nem is tart fontosnak fölsorolni, mondván, hogy úgyis tudjuk mindannyian, kikről van szó. Ennek ellenére, a továbbiakban

mégiscsak nekirugaszkodik ő is a névsor- olvasásnak, Igaz, hogy ő már csak háromra (Šikula, Jaroš, Ballek), legfeljebb Habaj jal együtt, négyre zsugorítja a névsort. S ezek után Bogdanov részletesen is elemzi a legutóbbi évek — lassan immár egy évtized — legjelentősebbnek tartott szlovák regényeit, nevezetesen az 1979-ben napvilágot látott Jaroš-regény (Tisícročná včela — Az ezeréves méh), Ballek három, de egyetlen összefüggő ciklust alkotó dél-szlovákiai regényét (Južná pošta — Posta, délen, Pomocník — A segéd, Agáty

— Akácok), Habaj trilógiát sejtető ciklusának (Kolonisti — Telepesek) két megjelent kötetét s főleg Sikula trilógiáját (Majstri — Mesterek).

Azért soroltuk mi is föl mindazt, mert elkövetkező szemléinkben alighanem gyakran lesz még módunk, hivatkozni ezekre az alapművekre, s minket már csak azért is különösen kell, hogy érdekeljenek ezek a regények, mert nagy részük (a Sikula trilógiájának kivételével valamennyi) délszlovákiai (Ballek és Habaj), illetve, noha északi, de szlovák—magyar (Jaroš) problematikával foglalkozik.

Mondottuk, hogy Bogdanov írásán kívül olvashatunk még a Romboidban „A Dzvo- ník-eset”-ről és Sloboda új regényéről. Mi az ún. Dzvoník-eset? Ivan Sulik (s általában a szlovák kritika) szerint Dzvoník ugyanúgy beletartozik az általunk is idézett névsorba, mint a többiek, ám az ő esetében korántsem olyan egyértelmű a visszhang, mint a többieknél. Dzvoník első regénye egyértelmű siker volt (Zhoreniská), ám későbbi regényei egyre inkább a közönségsikerre pályáztak, s legújabb munkái (Tetanus, Dukáty v naftalíne) ugyancsak Janus-arcú alkotások. Csak a jövő ad majd választ arra, melyik Dzvoník lesz az igazi. Ivan Sulik e cikkével egyébként a Romboid új rovatot nyit: nemcsak a műveket akarják ismertetni-bírálni, hanem a művekről írott bírálatokat is.

Hasonlóan érdekes vállalkozása a Romboidnak, hogy egy-egy érdekes könyvről vitát rendez, s a vita teljes anyagát közli. A januári számban, mint mondottuk, az elmúlt év siker-könyve, Rudolf Sloboda: Rozum (Az ész) című regénye került terítékre. Vincent Sabík alapos bevezetője után V. Mikula, S. Šmatlák, P. Zajac, J. Števček, P. Palkovič és K. Rosenbaum mondja el véleményét pro és kontra Sloboda könyvéről, amely, noha számos ellenvetést váltott ki bírálóiból, mindenkép-