Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A folytatás — gondolati és esztétikai többletjelentés

típus, a két eszmei álláspont helyzetének, mivoltának költői átérzésével teremtette meg ezt a gerincet. Ennek ellenére, vagy inkább kiteljesedésére azonban mégiscsak a dia- logizálók jelleme is besegít, mert Kepler inkább meggondolt és óvatosabb társánál — Mátyás király említésekor így fogja halkra szavát: „Felséges urunk engem épp előbb / Rótt meg bizonyos új tanok miatt, / Mit szólna, hogy ha téged hallana?” Szenei Molnár ezzel szemben a nyugtalanabb és forradalmibb elme, a magányos, aki elhagyva otthonát lázadóvá válik, s örök hiányérzetet hordoz megában: „Száz éve nincs másunk, csak tudatunk: /Az egykori lét emlékezete. / S Férfinak s nemzetnek ez gyötrelem.”

Ez a momentum jelenti Tőzsér számára verskötetének egész anyagában a legjellemzőbb és legerősebb motivációt. Míg az értelmezett „drámai költeményben” klasszikus környezetben tudós vitából pattan ki ez a probléma, addig a kötet második ciklusában a Befárat Mittel úr emlékeibe című darabban a közép-európaiság és Vladimír Holanék példázata, a Körök második részében a nemzetiségi lét meghatározása, a Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset című műben pedig a lírai szubjektum különös esete (léttelenség állapota) helyezi ugyanazt az érzést más-más attitűdformába.

Mittel úr emlékei

A kötet Mittel-verseiben az idegen nyelvi elem, mint név komplex szimbólumként is felfogható (a költőre vonatkoztatva is). Értelemszerűen — ha lingvisztikailag nem is adekvátan — a -közlényegi tartalom köz-ép, esz-köz értelmezésen túl egyéb más jelentés es részjelentés mellett (...) „közvetítő” funkciójelentésre is utalhat, de a név (Mittel) mögötti tartalom a második ciklus első darabja, a Bejárat Mittel úr emlékeibe című költemény feltárása után válik nyilvánvalóvá: „Belső szervre hasonlít, / . .. hasnyálmirigy . .. érzékenység / minden irány nélkül... Ez itt a függőlegesek / feszültsége a lent és fent között, / mondta a platinaszőke pesti tanárnő / Között. Kő. Tanknyomok ... / Osztom az urak és hölgyek véleményét, Mondta a szlovákiai magyar poéta. / Ez a nyombél formájú bugyor itt valóban / egy homokóra nyaka ..

Mielőtt tovább haladnánk az értelmezésben, itt egy újabb momentumot, szálat kapcsolhatunk a versszöveghez. Az idézet utolsó sora ugyanis Tőzsérnek egy 1970-ben írt tanulmányvázlatát asszociálja, mely Az irodalom valósága című tanulmány- és esszégyűjteményében is megjelent. A vázlat címe: A homokóra nyakában, melyben Közép- Euröpa (Mittel Európa) jelképét véli felfedezni kelet és nyugat kultúrái, irodalmai köbölt. A költő kérdésfeltevése és megállapítása az említett tanulmányban így hangzik: „De valóban: mi történik a homokóra nyakában...? Az állandó mozgás állapotában csak tudomásul lehet venni dolgokat, s — kapaszkodni lehet. Közép-Európa térségében azok a kis népek »kapaszkodnak« akik — lekésve az ókor nagy nyelvi integrációiról — úgy ébredtek nemzeti tudatra, hogy a nemzet ókori tartalmának, a hatalomnak már nem lehettek részesei. De a kapaszkodás is emberi magatartás, annak is lehet (és van) mítosza. S ez a mítosz van most születőben Közép-Európa kis népeinek irodalmában ... Közep-Európa irodalmaiban a nemzeti lét, a megmaradás viszonylagos intézményesített- sége után most válik a megmaradás magatartásának logikája ábrává, most van születőben az a költészet, amely már nem a nemzeti lét formáira, fényeire, hanem az ebből a létezésből kővetkező tudat formáira, fényeire épül...” A nemzeti problémáktól való elfordulást, amely valójában egy létezésnek, (ahogy Tőzsér mondja: magatartásnak) az általánosba emelését, személytelenítését (azaz mitizálását) jelenti a költő olyan példákkal teszi szemléletessé az említett írásban, melyekben a cseh Vladimír Holan, a magyar Nemes Nagy Ágnes és Tandori Dezső, a szlovák Milan Rúfus, a lengyel Zbigniew Herbert, a szerb Vasco Popa művei jelentik a közép-európai költői megnyilvánulást. A Bejárat Mittel úr emlékeibe című ciklusnyitó költemény szinte természetszerűen (az említett több tíz évvel ezelőtt született tanulmány elemeit a költészet terébe átmentve) így realizálódik: „Ez a felfelé hulló hasas pasas itt / pan Zbigniew Herbert” — jellemzi a Pound- és Eliot-féle modern költői iskolát követő lengyel lírikust, kinek drámai optimizmusa a tragédiák után is meg tud maradni és képes újra kezdeni; „ez a szúrós fekete szem a képzetek üvegfalában / Vladimír Holan” — jeleníti meg a cseh költőt, aki nem a lét, hanem a tudat (magatartástudat) formáiból teremt költészetet egy mélyen közép-európai közegben; „s ez a goszpodin, aki / a tárgyak szemhéja alatt hajózgat: / Vasco da Popa” — sorokban az embert körülvevő