Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A folytatás — gondolati és esztétikai többletjelentés

elemi tárgyakból történő drámákat és mikrotragédiákat kutató szerb költőt olvasztja be a költemény anyagába. Mittel úr (tehát a költő) magáénak tudja a felsorolt alkotókat, mert: „pán Mittel / fia mind, de nem mittelt / jussoltak apjuktól: / csak titelt.” (Itt akaratlanul is a stílusminősítésben mindenképp bizalmasnak számító Titel ohne Mittel német frazeológiai egység felbontását társítjuk a versrészhez. Ennek felismerése azonban csak részben nyújt segítséget az értelmezésben. Bizonyos mértékig a szavakkal való költői játékot sejtjük e megoldásban, éppúgy, mint előbb a szerb költő és a történelmi spanyol hajós nevének keverését — Vasco de Gamma. Ezek mintájára alkotja meg a költő Prehistóriá)Éiban a „hasával, buggyos nadrágaival és geopolitikájával Musso- linire emlékeztető „Gömbös” gúnynevét is: Gömbölini.)

A név (Mittel) szokatlanságán túl az idegen nyelvi formák gyakori előfordulása jelzi a versben a soknemzetiségű, soknyelvű közép-európai közeget. A lengyel költő pan. a szerb lírikus goszpodin titulálása, a Gosztinyica Szálló, a cluji egyetem, a bratislavai író, a pozsonyi író, a száguldó pesti riporter kifejezések nem véletlenül szerepelnek egy versen belül. Károlyi Mihály, XIII. Alfonz spanyol király, Beneš emlegetése sem véletlenszerű, hanem bizonyos történelmi és politikai tartalmú színezetet hordoz.

S amit a szlovákiai magyar költő Mittel úr „utódaiban s elődeiben sem kevésbé furcsa alak”-jában bemutat a versben, az a konkrétan megnevezett és meg nem nevezett költők megidézésében testesül meg: „S a negyedik / s az ötödik, / s mind — furcsa sorsokról beszélt, / albérletekről a nemzet szemgödreiben, / a haza szájában / s Európa véredényrendszerében.” A költemény végén a szlovákiai magyar költő jelenik meg újból a versben való teljes azonosulás szintjén. A „vetkőzés” a testrészektől való megszabadulást is jelenti, a lét-nélküli tudat formájának létrejöttét, élését: „Kibújt a húsából is, s mikor / a hajlongó vers az utolsó / csontját is átvette tőle / s már csak lebegő érzékenysége s pőre / tudata jelezte, hol volt azelőtt a feje és szíve, / egy álltól az alsó szelelőig hasított résen keresztül / belépett Mittel úr emlékeibe.” Ez az önboncolás könyörtelenül kompromisszum nélküli — a teljes ember-művész feltárásával gazdagítja a csehszlovákiai magyar lírát. A költő megismerési vágya, mely először a Kettős űrben című kötetében nyíltan volt evidens, most valójában kulminál — egy szélesebb látószöget biztosító pontról összegeződik teljessé.

A megfogható képekben, kerek történetekben való emlékezés a költő életének egy korábbi szakaszára jellemző. Saját bevallása szerint újabb írásainak idején (egy újabb fejlődési szakaszban) „emléktelenségben" él, s nem a dolgokra, hanem csak azok jelentésére emlékezik. A megörökített képek így emlékek emlékeiként értelmezendő'*. „Platón ősembere a barlang szájában háttal ül a valóságos tárgyaknak, s megpróbál olyan mozdulatokat tenni, mint a barlang túlsó falára vetült árnyalatok. Így játszom el a születésem napjának eseményeit is.” — írja a költő az Egy felkoncolt születésnap nézőterén első nagyobb része befejezéseként, mint egy magyarázatát adva saját előtörténete feltárásának indítékára és hogyanjára. Ez az „emlékezés” (eltérően az előbbi verstől) már a tárgy-megvilágítás igényelte magyarázat szintjén áll (Prehistória), mintegy Kiegészítve és helyesbítve nemcsak a maga, de az olvasóközönség számára is ősei „honfoglalását”, saját genézisét. A mű értekező, szálakat kibogozó, dilemmákat eloszlató, bizonyító stílusa is ezt tudatosítja. Nemzetségének leszármazottja és egyben krónikása, az „albérletbe szorult utód” tisztázza és minősíti konkrét és elvonatkoztatott élményeinek hatását...

A megszületés körülményei, az anya-kép újabb vonásokkal való gazdagodása, a sokszor aprólékos helyzetjelentés előre megtervezetten összpontosul, majd szélesebb szférákba csap át. A születés napjának „egyéb eseményei” is teret kapnak az írás harmadik nagy egységében, annak formailag különválasztható szakaszaiban: „Budapesten, a Hősök terén 30 000 / volt frontharcos emlékezett... Pozsonyban a katonai lóverseny / harmadik futamában ... A füleki zománcgyár munkásai..stb.

A versrész végén azonban ismét összeszűkül a tér, hogy a képzelet mélyebbre ereszkedhessen „földben” és időben: „A faluban, a születő csecsemő falujában csend volt, / vasárnap délelőtti csend”. Az alkotói képzelet produkciója megkapó, s képtelítettségével, hangulat-keltésével Illyés Gyula Petőfi életét feldolgozó szépirodalmi monográfiájának kezdetét is felvillantja. A versanyagba felvett néhány mondat is erre az asszociációra utal: „A nemzet, a nagy család előre készülődött az eseményre ... A jelek nem ígértek rendkívüli fiút..Tőzsér versének lényege azonban mindezek párhuzamából adódó