Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A folytatás — gondolati és esztétikai többletjelentés

szülőföldig (Ivan Meštrovič Jób-szobráhozj, Cím helyett egy Paul Klee kép alá című költeményeket juttatja az olvasó eszébe, nem véletlenül. Az ihletforrás mint mű viszont minden esetben kevés lenne, ha nem olvadna össze, s nem alkotna komplex egységet a lírikus gondolati és érzelmi igényeinek szféráival, melyek általános értékű filozófiai kérdések megválasztolásával is küzdenek. Fontos múlttal összekötő szálat képez Tőzsér új kötetében saját eredetének, származásának további kutatása, mely elsősorban a létet (születését) megelőző időszakot tárja fel a családi genezis pontos rajzával (Egy felkoncolt születésnap nézőterén). Végül is erre épülhet a közép-európaiság intenzív gonaolata, mely összekapcsolódik a determináló nemzetiségi tudattal (Körök, Bejárat Mittei úr emlékeibe), ami szintén egy magasrendű megvalósulást jelent a költő régebbi kezaeményezéseinek viszonylatában.

a verskötet nem jellemzően múlt-folytatású darabjai a formai szempontból is sajátos Adalék a Nyolcadik színhez és a realitást lebontó szemlélet-újdonságot mutató Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset című alkotások. Az előbbi mély értelmű ellentétes nézetek összecsendítését valósítja meg, Tőzsérnél eddig nem tapasztalható műfaji formában, az utóbbi pedig az „antivers” problematikájának és „feltalálásának” körülményeit tárja fel az állítások és tagadások speciális összejátszásának tükrében a konkrét nem-létezés (mert a vers egyáltalán nem szól semmiről) elvonatkoztatott síkjára vetítve ... Műfaji-formai és eszmei-gondolati szinten is új jelenségek ezek Tőzsér költészetében, kísérleti jellegük mellett már egyben komplex művészi és gondolkodói telje- sítmenyt is jelentenek. Az alábbiakban az új verskötet néhány felvetődő lényeges jellegzetességét vizsgáljuk meg és értelmezzük azzal a szándékkal is kísérve, hol találunk összekötő kapcsokat a költő mostani és előző lírájában.

A betegség-versek és az Adalék ...

A betegség nem először ihletője a Tőzsér-verseknek: „Istenem, hát megint megtört az nyavolya. / Földrengés a mellem, pulzusom szapora”. A latin verscímek: a Valete (a romaiak búcsúzáskor mondott köszöntése), az Alea iacta... (sorsdöntő lépés utáni latin frázis), egyfajta hangulatot és célszerűséget is elárulnak. A kórházban írt vers keletkezése időben is pontosan meghatározott: „írtam ezt kórházban, félig búcsúképpen, / Kilencszázhetvennyolc zöld októberében”. Sóhaj, hiányérzet és félelem kísérő érzése aktív e versekben: „Ritmus után kapkod a rettent / szív. Jaj, hol vagy, karcsú szonettem?!” A betegség (ulcus duodeni) és a körülmények konkrét megnevezése: „Én asztalra terítve fekszem. / Háborús térkép hasam, testem. / Készül a gyomrom Vix- jegyzéke” számvetésre késztetik a költőt, mert „Ahol már nincs más vigasz, / az ige csak ott vastraverz.” A Leltár című költemény is a rend megbomlását mutatja be, mely józan és keserű töprengés vegyüléke: „Ősi férfisors: asszony, gyerek és harc — / süly- lyed a költő yissza a mélybe. / Négy fal közt gondozza a történelmet. / Elvetette a mély metaforákat, el a törvényt. / Metrum és rím tartja a vers négy sarkát.” Lemondás és rezignáció — ezek az alapérzések jellemzik a betegség-verseket; a koritnyicai tartózkodást megörökítő vers (Téli levél a kedveshez) utolsó szakasza is a mély hiányérzetélményt és várakozást szorítja versszakba: „Elfáradt szárnyként verdes a szó is. (Jött már a postás? Miért jön oly soká?) Elfáradt szárnyként, melyhez nincs madár, / csak lebegés van, és nincsen hová.” A betegség-élmény lezárása a kötetben az Oda és nélkül című költemény, mely drámaiságával a kötet egyik legmegrázóbb verse. Az elzakatoló jelentésekben a költő „zöldellő igéket” talál, „alájuk fekszik darabokban” ... Az „önkívület”, „döbbent cafatok”, „névmáslét a gyomorban / Karcsú Rubicon kiterítve”, „Egyszemélyes iszony kékül / Félretolt történelemben / Vers nincs csak oda és nélkül” kiemelt versszakaszok is jelzik a döbbenetet és félelmet, a menekülés és lemondás képzetét a beteg ember lelki világában. Az utolsó versszak („A mélyrétegben férfisors asszony erek Cián születésnap születéshalál”) összekapcsolja, szintézisbe hozza a lét kezdetét (születés) és végét (halál), s ezáltal megteremti a közbeeső rész (az élet) drámái érzését is.

Ez az idézett néhány vers, mely az új kötet első ciklusának első részét képezi, főként tematikában hasonlítható a Kettős űrben verskötet Választható halál ciklusának darabjaihoz. „Az egyik romházban fiatal költő / pusztul: a mindenhatóság...” — írja annak idején Tőzsér, s máshol: „Új életem könyörtelenség, , illúziótlanság és magány.” Az akkori versek a városba szakadt ember elmagányosodását jelezték (Rezignáció,