Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - LÁTÓHATÁR - Vilém Závada: Gyászünnepély (versrészlet)
az ásványtan-titkok csillagos dérkristályainak sejtelmes félhomályába merülve mely eltakarja előlem rejtélyes végzetét érzem hogy sápadok s mily gyors az érverésem enciklopédiákat akarsz írni már nem oly nyersen mint a természet az ásványtan főleg a régit gyökerestül akarod kiirtani s új szótárakkal akarod pótolni nem is annyira angol japán vagy orosz nyelven mint inkább gyönyörű erős tiszta emberi nyelven kivált ha megtudod a kávéházban hogy az „aufmerksam“ azt jelenti a pikoló újságot hoz egy idős dáma asztalára s az megajándékozza képpel cukorkával töltött csokoládéval ám minden változik magad is változol mint az idő sírsz és jajongsz hogy változnod már lehetetlen a nyers akár a nő szeszélyes természetet üstökön ragadnád üvegházba ültetnéd aszfalttal s ijesztő zöld tetemekkel táplálnád de csak állsz ismételten földbe gyökerezve ha a sáros és szürke alkonyatban szirénák búgnak s a villanykörték az éj virágai nem múlnak ki oly dicsőn mint a rakéták bár mint a baglyok szeme izzanak hulló esőcseppek között dörgő boltozat alatt fuvolák s orgonák ezüstsípjain játszanak s kupolák tetőin zizegnek abban a szétfolyó sáros és szürke alkonyatban ülsz lekuporodva Szent Ágostonként a halál rakpartján éppen a versek kagylóival öntözöd a civódó óceánt s a tenger ínyencként hömpölygeti hullámait ahogy nyelvetek ízleli olcsó boraitokat bezárva egy zavaros kávéház-akváriumba szürcsölni vágytok legalább a tenger vöröses habjait itt vergődünk mindannyian mint a rab cserebogarak az égbolt alatt az üvegboltozat alatt mielőtt az iszonyú halál torkába vettetünk s a Föld bolygó szüntelen kering tengelye körül mint itt lenn szőke fejem amely mindhiába tekint ki várva valakit aki nem jön Cselényi László fordítása
