Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - LÁTÓHATÁR - Dušan Dušek: Életrajz (elbeszélés)
Valami csoda folytán egy régmúlt délután jut az eszébe, amikor apja hegyes térdén lovagolt. Mindössze hároméves volt aikkor. Az emlék úgy kifényesedik, hogy körül kell néznie. A szobában nincs senki. Múlnak a napok. 3 Öregségére mindent megsiratott, amit valaha csinált, de még jobban azt, amit nem csinált. Soha nem látott tengert... Sosem lett varrónő, noha van egy fényképe, melyen további öt lánnyal együtt van valamiféle udvaron, a földön pokrócok, Singer-féle varrógép, fejnélküli próbafigura, ruhaanyagokkal és papír szabásmintákkal teli asztal, nem hiányzik az olló sem, valamennyi lánynak mérőszalag van a nyakába vetve, hárman ülnek és hárman állnak és körülöttük virágok: fikusz, aszparágusz, anyósnyelv és magas oleander ... Sosem tudott úszni... Soha nem látta Louerdes-ot... Nem volt szilárd erezetű, csontfogantyús, strucctollas legyezője ... Sokáig nem született lánya . .. Nem varrt ki faliképeket, melyeken csendéletek szunyókálnak és macskák játszadoznak ... Nem főzött be gyümölcsöt... Sosem evett havat, félt, hogy megfázik — aztán meg, a hé mindig a sírokon marad meg legtovább ... Sosem viselt fehér szarvasbőrkesztyűt ... Sosem engedte meg a férjének, hogy máskép'pen közeledjen hozzá, mint arccal szemben... Nem olvasta a családjogi törvényt... Nem lőtt légpuskával teresre, sem kitömött fajdra ... Nem fűrészelt fát... Hiába kívánta, hogy sűrű haja legyen ... Vékonyvonalú szemöldöke ... Kikerekített körmei... Borostyánköves gyűrűje ... Nem volt szépségjele ___Sosem ült kerékpáron... Sosem táncolt foxtrottot... Fölöslegesen b ujdosott el az erdőbe, amikor elege volt az életből — megint csak visszatért... Nem volt kék a szeme... Nem fonta gyermekei haját varkocsba... Nem tudott törtekkel számolni... Nem tudott hegedülni... Sosem volt futballon... Sosem aludt meztelenül ... Nem körhintázott az esti lunaparkban ... Nem eregetett sárkányt a gyerekekkel... Nem hordott pápaszemet... Nem csapott agyon legyet... Nem járt az utcán hajcsavarókban ... Nem gyűjtött kerámiát... Nem ivott ceyloni teát... Sosem volt zsebnaptára ... Sosem sütött otthon kenyeret.. . Sosem látott csillagot hullani... Sosem szédült a feje ... Sosem volt muszlinruhája és csipkebugyija — krokodilbőr táskája sem .. . Sosem volt állatkertben . . . Nem tartott begóniát... Nem hallott Borneóról. . . Sosem akart fodrásznő lenni... És nem szerette a tojást... Sosem nézte az elszálló madarakat... Sosem ütött léket a patak jegén... Nem sikerült életben tartania a törött szárnyú fenyőpintyet... Nem volt... Nem látott... Nem volt neki... Nem csinálta ... Nem élte át.. Nem fejezte be az egészségügyi nővérek tanfolyamát... Nem fehérített vásznat a pataknál, mint a nagyapja... Nem tornázott a Sokol-találkozón Prágában... Nem fejezte be a férjének írt levelet, amikor ott akarta hagyni... Nem emigrált... Nem festette a szemét... Nem gorombáskodott a rossz emberekkel... Nem jósolt tenyérből... Nem kerülte az iskolát... Nem turkált a húga hajában ... Nem bolondozott a gyerekekkel... Nem korcsolyázott a befagyott halastón... Nem feküdt gabonában ... Nem csavarta el más férfiak fejét..Nem hordott anyjától kapott aranykeresztet ... Nem szállt el a fecskékkel... Nem hallotta énekelni Enrico Carusót, sem Benjamino Giglit... Nem ábrándozott és álmodozott — pedig kellett volna ... Nem táncolt a tűzoltóparancsnokkal... Nem szökött meg ... Nem ültetett ki a ház elé rózsatőt... Nem halt meg ... 4 Múltak a napok. Reggel mindig jött a következő, s vele a postásnő. Nagymamának úgy tűnt, hogy a lánya jött. Kipislantott a dunyha alól. Tolipárna — ez ám a valami. Mennyi volt neki, amikor férjhez ment. Kiderült, hogy a postásnő szabadságon van — és így a lánya jött. Mária, mit Mária, Mariska. Nagymama lánya ő, de egyúttal a postásnőé is. A kezében gyertyát tartva, éppen a bérmálásról jött. Hol csavarogsz? És máris ott van a fényképen. Lenka nénje lett belőle. Kilencszázhuszonkettő. Együtt voltak Mariazellben. Abdenken an Mariazell 1922. Van róla fényképe. Odaadta a legnagyobb unokájának. Ű is itt van? Nagymama hamiskásan elmosolyintotta magát. Mária ráültette az éjjeliedényre. Levél Prágából. Szidi írt neki, aki Prágában sosem járt, és mégsem feledkezett meg róla. Húgocskája. Megkapálta a nagymama kertjét. Van egy
