Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - LÁTÓHATÁR - Ján Smrek: Elmegyünk (vers)
!!□ JÍXľ: tmím JÁN SMREK Elmegyünk Megyünk. Elmegy mind, aki él. Hova-merre? Senki se mondja. Tudja tán ősszel a levél? Mindegy, elhervad, az a dolga. Megyünk. Vár tán egy völgy alant, ahol még nem járt soha senki, hol víztől duzzad az agyag, s dalát a fű egymaga zengi. Mutasd magad, út, úgy ragyogj, tájad hívságok föl ne verjék. Körötted csak szél támolyog, s nyurga nyárfák, tavaszi perjék. Mindig ez úton lépdelünk, ha az évek fejünk lenyomják. Öreg medvék, majd elmegyünk majszolni erdei szamócát. Majd friss málnát is majszolunk, piroslik hívogatva nékünk. Egy látomást átkarolunk, mely gyűrűit veti elébünk a halhatatlan felszínen — íme, az örökkévalóság. Fölötte agavé terem s örökzöld és fekete rózsák. Garai Gábor fordítása
/
