Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - Rákos Péter: Noszty Feri bűne (tanulmány)

között, a görbe palóc hegyek idilliében, a kedves sárosi lánykérésekben, választásokban és lumpolásokban egy soha vissza nem térő és örökké elveszett világ boldog fátyolát teríti lelkünkre. Én azt hiszem, a legszebb írói feladat ma: feledtetni és deríteni.”4 Minden bíráskodó szándék nélkül, ha úgy tetszik: az érdekesség kedvéért szögezzük le, hogy bármennyire is különböztek egymástól ugyanebben a korban Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila, Kassák Lajos és — mondjuk — Fábry Zoltán, egyikük sem azt tekintette a legszebb írói feladatnak, amit Harsányi Zsolt. De menjünk tovább egy lépéssel. Harsányi Zsolt megmagyarázta azt is, miért tartotta szükségesnek „kissé erőteljes kézzel nyúlni a regény szálai közé.” A mikszáthi részleteknél fontosabbnak ítélte ,,a mikszáthi lelket átmenteni a színpadra.”5. Lássuk hát a részleteket, amelyeket fel kellett áldozni, hogy megvásárolhassuk ezen az áron a hepiendet: a „mikszáthi lélek” nyilván az, ami a részletek kihullása után fennakad a rostán. A Magyar Színpad közölte annak idején a darab tartalmi kivonatát. Az első felvonásban Noszty Feri, miután Velkovics trencséni polgármester leányának hozományára számítva nagy adósságokba keveredett, váltókölcsönt kénytelen felvenni. „Ez pedig nagy baj, mert a váltón, amelyet ő berúgott fővel állított ki, vicces formában az ezredes neve is szerepel... Feri becsípett tréfája távol áll ugyan a váltóhamisítástól, de az ezredes ilyenekben nem ismer tréfát.”6 Rokonai rá akarják venni, pályázzon a dúsgazdag milliomos Tóth Mihály leányának kezére, „Feri azonban kézzel-lábbal kapálózik a terv ellen, az imént meglátott egy ismeretlen fiatal hölgyet, akiről nem tud semmit, de első látásra beleszeret.” A második felvonásban is még „Feri sokáig küzd az egész hozományvadászat terve ellen, mert szerelmes abba az idegen nőbe, akit egyszer látott. A család azonDan meggyőzi, hogy jövője érdekében meg kell próbálnia Tóth Mari meghódítását.” A harmadik felvonásban Ferinek véletlenül tudomására jut, hogy ismeretlen szerelme azonos a gazdag örökösnővel. „Most tehát kétszeres hévvel fog az udvarláshoz”, amit bízvást tehet, hiszen a néző már tudja, hogy amiképpen távolról sem váltóhamisító, úgy távolról sem hozományvadász. „A fiatalok között mély és boldog szerelem fejlődik. Anélkül, hogy egymás kilétéről beszélnének, elhatározzák, hogy összeházasodnak.” Az apróhirdetés körmönfont hadművelete és Mari kompromittálása, tehát az a két mozzanat, amelyek a biztató kezdet után meghiúsítják Feri tervét, a színpadi változatból k:maradt. A harmadik felvonás végén bekövetkezik a minden operettben elmaradhatatlan futó félreértés: Mari átmenetileg csalódik Feriben, mert kiderül: hősünk tudta, kinek udvarol. Am a negyedik felvonásban minden helyére kerül. „Kopereczky végre megkapja azt a hatalmas örökséget, amelyet már évek óta vár. Vilma kedves és ravaszul kicsal belőle annyit, hogy Feri visszakapja az ősi elúszott birtokot. Feri tehát gazdag ember lett, nem kell már jó partik után futkosnia.” De mivel „végzetesen szerelmes Tóth Mariba”, addig mesterkedik, míg újra beszélhet vele, s ekkor sikerül igazolnia, „hogy ő már akkor őszintén szerelmes volt Mariba, amikor még sejtelme sem lehetett róla, hogy Mari kicsoda”.7 Mi sem áll többé útjában a fiatalok boldogságának.

Iktassuk közbe a nagyobb áttekinthetőség kedvéért egy kis összefoglalást.

Az, hogy Noszty Feri váltót hamisított, hidegvérrel pályázott nem egy gazdag lány hozományára, húga egykori kedvesét frivol módon elszerzi sógorához titkárnak, a törvény sokszoros megsértésével közhivatalt vállal, amellyel azután gátlástalanul visszaél saját javára és mások kárára, hazug módon beférkőzik egy érzékeny lelkű és önérzetes fiatal lány bizalmába, megrendez egy fiktív apróhirdetésre alapozott raffinált komédiát és kompromittálja a világ előtt, hogy jó hírét az akkori fogalmak szerint tönkretéve megkaparinthassa a pénzét, majd — miután leleplezik — féktelen gőggel fordul elébb körüludvarolt leendő apósa ellen — tehát körülbelül mindaz, amit Mikszáth a „rút”, „közönséges” és „frivol” jelzőkkel illet és „morál insanity”-nek nevez — ezek a „mikszáthi részletek”.

Hogy ezzel szemben kissé könnyelmű, de talpig becsületes fiatalember, nem váltó- hamisító, nem hozományvadász, szíve szavára hallgat, s végül is egy szent ügy: egy elherdált ősi magyar birtok visszaszerzéséért „száll harcba” — ez szöges ellentétben áll azzal, amit az előző bekezdésben felsoroltunk s amit Mikszáth művében szóval-igennel leír es kimond: ez a „mikszáthi lélek”.

Persze olcsó dolog a néhai Harsányi Zsolttal vitázni, s nem is szántam volna rá magamat, ha ez az átdolgozás nem képviselné egy rendkívül elterjedt álláspont proto