Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - Varga Erzsébet: Optimista vers
VARGA ERZSÉBET Optimista vers i. hátha mégis megmaradunk megszokván és megszeretvén mérges gázokkal telített egünket s a haltalanul tovahullámzó folyókat a kivágott erdők csendjét hátha mégis megmaradunk ágyúk bombák messzihordó kék rakéták árnyékában betonskatulyáink mélyén idézve a rétek kertek kakukkfüves patakpartok rég tovatűnt illatát — nem mondom hogy megmaradunk hitem — ez a „hátha“ — torzó van is nincs is mint az árnyék mint Dulcinea del Toboso II. (Dulcinea del Toboso egy spanyol faluban él és mit sem tud róluk kik létezését kétségbe vonják e pillanatban éppen egy kút fölé hajlik vizet mer majd a kávára ül s hosszasan nézi tükörképét hátára karcsú narancsfa vet kézzelfogható súlyos árnyékot]
/
