Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - Karsay Katalin: A búcsú, Műtét, Jelmeztelen (versek)

KARSAY KATALIN

A búcsú

Száradó vérfolt

az ég feszes lepedőién:

a nap.

Vágtánk véget ért. Kezed s kazein közé örökös éj feszíti kötelét.

Műtét

Csontkoccanású idő —

Bordaroppanás. Szilánk süllyed a szívágyba: hasadó takarók.

A terem és a kéz steril helyükön a hűvös fémek.

Izzik a gyolcslepedő.

Jelmeztelen

Tovatűntek a szerepek.

Tárul a végső jelmeztelen. Penge süt át a sötéten: hűs tükrében vörös gyöngysor. Haj sikolya ha lehull — Meztelen fénylenek a csontok.

Tanyasi (monotípia), 1982