Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - Koncsol László: Sár, gépek, harangok

a falu minden kútját kiitták volna,

ha nem az akkor nagyon is bőven zuhogó őszi esők meg az áradás. A tankok meg a páncélkocsik.

A teherautók.

A felhők alatt szálló légikötelékek.

A csapongó, fürge vadászok.

Tank, tank és tank, de százasával.

Katyusák, feszes ponyvaburkolatukban: a láthatóvá lett mítosz.

Vagy egy hete lőttek velük az Ondava táján, s vörös volt tüzüktől a nappali égalj.

Sűrű köd nyomja a földet, s vonulnak.

Eső zuhogott, de mentek.

Hó vagy dara hullott, de meg nem álltak, mint mikor átszakad a gát.

Lovasok húzták a vizet a gémeskutakból,

billegtek a gémek, szünet nélkül föl-le járt a kútostor,

minden porta kapuja sarkig tárva-nyitva állt,

s ittak az orrfacsaró szagú, bozontos szőrű, félvad katonalovak,

röhögve, nyerítve, fújva,

rúgva-harapva egymást,

csapatostul.

Megint a tankok,

s az út két peremén, a teli árkokban szinte, a gyalogság.

Alacsonyan suhanó vadászkötelékek.

Magányos felderítő szállt le a tónak nevezett libalegelőn.

Rohantak a gyerekek a géphez.

Kikecmergett a pilóta a kabinból, térképet szedett elő, s kérdezte, melyik falu ez.

Megkereste, .visszamászott.

A fiúk, ahogy a pilóta jellel mutatta, megemelték s megfordították a könnyű gép farkát.

Nekigurult, föllebbent, s elnyelte a ritka december eleji köd.

Mire odaértem, már csak a kerekei nyomát láttam.

Nyárikonyhánkat ismét tiszti konyhává léptették elő, katonák főzték benne a scsit, sütötték a palacsintát.

Nekünk is hoztak kóstolóba.

(Mi is nekik.)

Anyámék féltek, hogy elég tisztán főznek-e, azaz most ők bizalmatlankodtak, hisz katonák főzték, de amit kínáltak, jó volt,

csak más, szokatlan, mint a hangerejük s a mozdulataik.

Esténként behúzódtak a konyhánkba, s folyt az eszmecsere életről, háborúról, itteniekről, otthoniakról, folyt kézzel-lábbal, félig elfelejtett szlovák szavakkal.

Három család lakott a házunkban, két helyiségben tiszteket szállásoltak el,